Hangfelvétel alapján utólag leírt igehirdetés

Első rész!

ADÁMI LÁSZLÓ IGEHIRDETÉSEI

a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség internetes honlapján

(már nem elérhető, letörölték róla ezt az anyagot!)

 

*          *          *

Ádventi igehirdetés-sorozat

2005. november 28. – december 2. között

Nyíregyházán, Jn 1,1–18 alapján

 

Tartalomjegyzék:

Hétfő:             Jn 1,1–4          „Kezdetben volt az Ige, … Minden általa lett”

Kedd:             Jn 1,5–11        „A világosság a sötétségben fénylik, … és az övéi nem fogadták

                                               be Őt”

Szerda:           Jn 1,12–13      „Akik pedig befogadták, … Istentől születtek”

Csütörtök:      Jn 1,14            „Az Ige testté lett, … láttuk az Ő dicsőségét, … telve                                            

                                               kegyelemmel és igazsággal”

Péntek:           Jn 1,15–18      „Az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki

                                   Őt” + Úrvacsora

 

A honlap oldalai magnetofon felvétel alapján készültek.

Lektorálta: A. L.  *  Összeállította: G. A.

 

Megjegyzés: Az igehirdetések előtt, a vastag betűs „idézőjelek között lévő, szószerinti

                      dőlt betűvel írt bibliai idézetek” az 1990-ben kiadott újfordítású,  javított

                      protestáns Bibliából származnak, a BIBLIATÉKA CD-rom felhasználásával.

                      Keresés ebben a fordításban az interneten:

          http://www.parokia.hu/bible

           

 

 

AZ ÁDVENTI IGEHIRDETÉS-SOROZAT ALAPIGÉJE HÁROM FORDÍTÁSBAN

 

Új protestáns fordítás

 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, de a világosságról kellett bizonyságot tennie. Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett róla, és azt hirdette: „Ő volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.  

 

 

 

 

 

Károli fordítás

 

Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan, kegyelmet is kegyelemért. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett. Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, a ki az Atya kebelében van, az jelentette ki őt.     

 

 

 

A felolvasott fordítás

 

Kezdetben volt az Ige, és az Ige az Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben fénylik, és a sötétség nem fogadta be. Megjelent egy ember, akit Isten küldött, akinek a neve János. Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, és hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, hanem tanúskodnia kellett a világosságról. Az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert, eljött volt a világba. A világban volt, és a világ általa lett, és a világ nem ismerte meg őt. A sajátjába jött, és az övéi nem fogadták be őt. Akik azonban befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek az ő nevében; akik nem vérből, nem test akaratából, sem férfi akaratából, hanem Istenből születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atyától való egyszülöttnek dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tesz róla, és azt hirdette: „Ez volt az, akiről megmondtam: Aki utánam jön, megelőzött engem, mert előbb volt, mint én.” Mert valamennyien az ő teljességéből kaptunk, éspedig kegyelmet kegyelemért. Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által lett. Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

       

 

 

ADÁMI LÁSZLÓ * Ádventi igehirdetés-sorozat * HÉTFŐ

Jn 1,1–4

„Kezdetben volt az Ige, … Minden általa lett”

 

„Vigadjatok az Úrban, ti igazak! Adjatok hálát az Úrnak! Énekeljetek neki új éneket!” (Olvasd: Zsolt 33)

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus! Egyszülött Fiú, az Atyának képe és dicsősége! A te nevedben jöttünk össze. Valóban, ennek hadd ébredjen tudatára mindegyikünk. Rád van szükségünk, Uram, az örök Igére, hogy foganatossá légy a mi életünkben, miénk lehess; mert, csak akié te vagy, a Fiú, azé az élet. Úr Jézus Krisztus, az Atya általad és reád nézve alkotott, teremtett meg mindent. Csak benned lelhető meg az értelme mindennek, ami létezik. A mi életünknek is értelme csak benned lehet, hadd értse ezt meg mindegyikünk hit által. Hadd ismerjünk meg téged, hadd ismerjenek meg köztünk azok, akik még nem ismernek szívbeli benső ismeréssel, és még nem tartoztak hozzád eddig, és hadd ismerjenek meg jobban, mélyebben téged magadat azok, akiknek már kijelenthetted kegyelmed titkát. Kijelenthetted és megmutathattad az Atyát. Uram, arra van szükségünk, hogy tisztogass, hogy nevelj, hogy érettségre juttass, hogy betölts önmagaddal, világosságoddal, és mi a világosságodban járjunk. Bocsásd meg Úr Jézus, hogy annyira restek vagyunk tanulni. Tanulni igédet, tanulni téged, magadat, aki az Ige vagy. Taníts te, beszélj te hozzánk a fölhangzó igén keresztül, te az örök Ige. Jelentsd ki lényed titkát, szereteted titkát, a megváltás titkát, a reménység titkát. Magad vagy az Isten titka, Krisztus. És a reménységnek ama dicsősége mindazokban, akiknek életébe beköltözhettél. Bárcsak gyarapodna közöttünk és körülöttünk is azoknak a száma, akik tehozzád tartoznak. Bárcsak gyarapodna néped az üdvözülőkkel. Jöjj, Uram, várjuk a te jöveteledet, ádventedet. Ámen.

 

„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,1–4)

 

Ezekkel a felséges mondatokkal kezdődik János írása szerint a szent evangélium. Valóban, ő a bizonyságtételében az Úr Jézusról való tanúskodásában visszamegy mindenek elé. És amikor ezt mondom, hogy visszamegy mindenek elé, minden idő elé, lám máris érezzük, hogy mi emberileg ezt is csak idői fogalmakkal tudjuk kifejezni. Amikor Jézus Krisztus személyének a titkáról vallani kell, az emberi szó olyan gyatrának, olyan kevésnek bizonyul. És mégis kifejezheti – gyatraságával, fogyatékosságával együtt mégis kifejezheti – a lényeget, hogy kicsoda Jézus. János evangéliumának a vége felé olvasunk arról, hogy miért is íratott meg mindez. Nemrég előttünk volt ez az ige, bibliavasárnap egyik igéjeként: Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében (Jn 20,31). János evangéliumának ez a csodálatos prológusa is ezért van megírva.

Mielőtt elkezdene beszámolni arról, hogy Jézus hogy jelent meg, mit tett, mit mondott, hogy tanított, hogy szenvedett, hogy támadott föl; azelőtt beszél az ő lényének titkáról. De nem azért, hogy valami dogmatikai elvont tanítást adjon nekünk, hanem ezért, amit most idéztem, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben, ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. Merthogy másképpen nem lehet életünk, csak vele. És ide kapcsolódik rögtön János első leveléből a csodálatos mondat: Akié a Fiú, azé az élet, akiben pedig nincs az Isten Fia, az élet sincs meg abban (1Jn 5,12). Folytatódik a figyelmeztető mondanivalóval az előbbi csodálatos kijelentés. Tiéd-e már a Fiú, úgy ismered-e Jézust, szívbeli belső ismeréssel, hogy a Fiút ismered? Aki az Istenből való Isten, aki az örök Ige! Csak ott van keresztyénség, ahol őt így ismerik! Nem elméleti hit van, és nem ilyen-olyan Jézus-képe az embernek, amit önkényesen ő alakított ki, szedegetett hozzá innen-onnan, meg amonnan, elhagyott belőle mást, ami neki nem tetszett; nem, így nem lehet Jézus Krisztushoz tartozni és üdvözülni! Csak úgy lehet, ha annak ismerem meg őt, aki ő valójában. És így lesz az enyém, én meg az övé.

Kicsoda ő? A teremtéstörténethez nyúl vissza János, a Biblia legelső mondataihoz. És emlékeztet arra, amit ott olvasunk: Kezdetben teremtette Isten az egeket és a földet. És a föld lett kietlen és puszta, és sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek felett. És mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság (1Móz 1,1–3). Mondta Isten: és így kezdődött el lenni mindaz, ami lett, hogy Isten kimondta az ő tulajdon szavát. Istenben volt ez a szó, és kimondta, és így lett, kezdett lenni mindaz, ami lett. De maga az Isten szava, az ő tulajdon szava, az nem lett, az volt! Olyan pontos, nyelvileg, nyelvtanilag is olyan pontos kifejezésmód ez. És olyan jó, hogy magyarul is kifejezhető ugyanez. Világos számunkra is a különbség, aközött, hogy „volt” és aközött, hogy „lett”. Érezzük, hogy mást jelent az egyik, mást jelent a másik. Az Ige nem lett, ő volt! Kezdetben, amikor lett a kezdet, ő volt. S valójában ő általa lett a kezdet. Ő maga a kezdet. Olvassuk az Ószövetségben, Ézsaiás könyvében, Jahve kijelentéseként, az ÚR kijelentéseként: Én vagyok az első, és az utolsó (Ézs 44,6). És olvassuk az Újszövetségben, Jézus Krisztusnak az önmagáról adott kijelentéseként: Én vagyok az első és az utolsó (Jel 1,17), az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég (Jel 22,13). Vele kezdődik, és vele végződik minden. Kikerülhetetlen Jézus, az a Jézus, aki megjelent itt, a történelemben. Az a Jézus, aki néhány évtizedecskét élt itt az emberi történelemben, és megfeszítették, de föl is támadott! Az a Jézus: az örök Ige! Nem teremtmény: lényének titka ez. Belealázkodott a teremtményi létformába, de a lényének épp az a titka, hogy ő az örök Ige, az Isten tulajdon szava. Az Istenből való, vele egy, a lényében egy. S lám személyében mégis különböző. Mindez oly egyszerű szavakkal, oly kifejezően és oly csodálatosan rejlik benne a János evangéliuma első mondatában: Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige (Jn 1,1). A mondatnak ez a záró részlete, hogy Isten volt az Ige: ez fejezi ki azt, hogy ő a lényegében Isten. Egylényegű az Atyával. Igen, jól fogalmazták meg azok, akik igyekeztek a tévtanításokkal szemben a hitvallást érthetően megfogalmazni. Jól fogalmazták meg, amikor ezt mondták, hogy egylényegű istenségében az Atyával. Nem egy isten, sokféle isten között, hanem Isten volt az Ige. Lényében, lényegében egy az Atyával! Ő volt kezdetben az Istennél: senki más és semmi más, csak ő. És ő nem első teremtmény, hanem ő az Isten tulajdon szava, a teremtő Ige. Újra mondom, értsétek és vegyétek a szívetekre: ezek nem elvi kérdések. Ez nem valami elvont dogmatika, ez életkérdés! Hogy annak ismerd Jézus Krisztust, aki ő valójában. És megismerve őt annak, aki ő valójában, háríts el, ítélj meg az Isten igéje erejével, Jézus Krisztus világosságával, minden tévelygést! És akarj bizonyságtételeddel segíteni a tévelygőkön, akiket épp a tévelygésük zár el az Úr Jézustól.

Gondoljunk csak szegényekre, akik magukat Jehova tanúinak nevezik! És a tévelygésüknek a lényege éppen ez, hogy Jézus Krisztus istenségét tagadják meg. S ahol róla, mint az Isten Fiáról van szó, azt mindig átértelmezik. Azonosítják Mihály arkangyallal, meg első teremtménynek tekintik, meg kézművesnek, aki Isten mellett dolgozott és hát, bizonyos értelemben akkor lehet rá mondani, azt, hogy isten, de nem úgy, mint az Atyára. Ilyeneket próbálnak fejtegetni, magyarázni. Legyek egész pontos: félremagyarázni. Nekünk egyértelmű, világos hitvallást kell tennünk, ha Jézus Krisztust valóban megismertük. Ő nem első teremtmény, ő a teremtő Ige! Ő az Isten egyszülött Fia, nem a legjobb fia. S itt akkor egy másik tévelygésről is szólnom kell: az unitáriusokéról. Az unitáriusok nem keresztyének! Ahol Jézus Krisztus istenségét tagadják, ott nem lehet keresztyénség! Tartozunk nekik, éppen nekik is, ezzel a világos, határozott és szerető bizonyságtétellel. Azt is megjegyzem, akkor, amikor teológusok voltunk, – három évtizede körülbelül –, hallottuk egyik professzorunktól: hogyan folytattak tárgyalást, beszélgetést az Ökumenikus Tanács részéről az akkori unitárius püspökkel. És világossá tették a mieink, hogy, hát nem lehet az Ökumenikus Tanácsnak tagja olyan egyház, amely nem vallja Jézus Krisztus istenségét! S akkor az öreg Ferencz József unitárius püspök azt válaszolta erre: de hiszen a ti híveitek közül is a legtöbben unitárius módra gondolkoznak. Fájdalmas tényt mondott ki ezzel, de akkor ez a mi tragédiánk!

Evangélikus körben nem fordult elő talán, – minket megóv ettől a liturgia, mindaz, ami a liturgiánkban Jézus Krisztusra mutató igei tartalom –, de református testvérektől hallottam emlegetni, hogy valahol a fölébredt, élő hitű lelkész, új lelkész egy gyülekezetben, elkezdte Jézus Krisztust hirdetni, az Úr Jézust, mint üdvözítőt, mint az Isten Fiát, és megtérésre hívogatni őhozzá. És öreg presbiterek azzal reagáltak rá, hogy miért beszél mindig a tiszteletes úr Jézus Krisztusról. Az öreg tiszteletes úr mindig csak a Jóistenről prédikált! Elég nekünk a Jóisten is! Mit kell erre mondani? A kárhozatra elég! A Jóisten a kárhozatra elég! Mert valóban jó az Isten, és az ő jósága, mint emésztő tűz, mint szentségnek ítélete nyilvánulhat meg csak a bűnnel szemben. Elég nekünk a Jóisten is? Újra mondom: a kárhozatra elég!

Az üdvösségre Jézus ismerete kell! Az Isten egyszülött Fiának, az örök teremtő Igének az ismerete. Nem „első teremtmény”, nem „Isten legjobb Fia”, nem is egy a próféták közül, de teljesen átrajzolva, mint a mohamedánoknál. Hogy lehetne azonos Allah a Biblia Istenével, mikor Allahnak nincs fia?! És nincs megváltás! Ne ködösítsünk, és ne engedjünk ködösíteni! Járjunk a Krisztus szeretetében, ha őhozzá tartozunk! És bizonyító erejű tanúvallomással valljunk róla, az örök Igéről, az Isten egyszülött Fiáról! Csak ő válthatott meg minket. Teremtmény nem válthatott meg minket. Igen, neki, aki az Atyával egylényegű, neki kellett emberré lennie. Testté lenni a mi megváltásunkért. Estéről estére így kell rá figyelnünk, János evangéliumának ezekből az első soraiból, a csodálatos, költői szépségű prológusból.

Minden általa lett, – olvastuk. És nála nélkül semmi sem lett. Ezekből a mondatokból, ezekből a sorokból is kiviláglik,  hogy Jézus Krisztus nélkül semminek, és senki életének, létének nem lehet értelme! Hát minden általa lett! Neki van eleve köze mindenhez, égen és földön, ami csak lett, ami csak létezik, mint teremtmény. Én is, te is, Isten akaratából, Jézus által, az Ige által és érte lettem, lettél, lettünk. Olyan egyértelmű erről az apostolok bizonyságtétele. Amikor Pál apostol a reménységről így beszél; a Tituszhoz írt levélben: Várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk, és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését (Tit 2,13).  Kicsoda Jézus? A mi nagy Istenünk és üdvözítőnk! Péter apostol a második levelében, az elején ugyanígy nevezi. Azoknak ír, akik velünk egyenlő, drága hitet nyertek, Jézus Krisztusnak, a mi Istenünknek és üdvözítőnknek igazságában. És mit olvasunk a Kolosséi levélben Páltól? Miután biztatja a hitre jutottakat, hogy: Adjatok hálát az Atyának, aki megmentett, aki alkalmassá tett arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Aki megszabadított a sötétség hatalmából, és átvitt az ő szeretett Fiának országába, akiben van a mi megváltásunk, a bűnöknek bocsánata (Kol 1,12–14). Mit mond ezek után Jézus Krisztusról? Ő a láthatatlan Isten képe, a teremtmények között az elsőszülött. Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok, akár királyi székek, akár uralmak, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden őbenne áll fenn (Kol 1,15–17). S ez visszhangzik a Zsidókhoz írt levélnek az első soraiban is: Isten sokszor és sokféleképpen szólt régen az atyákhoz a próféták által, ez utolsó időkben pedig szólott nékünk a Fiú által, aki által a világot is teremtette (a világokat!). Ő az Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, és aki minket bűneinktől megtisztítva, a mennyei Felség jobbjára ült (Zsid 1,1–3).

 Így ismered Jézust? Ne legyen neked soha már „Jézuska”! Ne kicsinyítsd, hanem imádd! Hiszen ott, a Zsidókhoz írt levélben olvassuk az idézetet is, hogy imádják őt az Isten minden angyalai! (Zsid 1,6): A teremtett angyalok őt, aki a kiváltképpen való hírnök! Az Ószövetségben olvasunk ilyen kijelentéseket, hogy az ÚR angyalaként vele van dolgunk, akiben maga az ÚR beszél. De ott világossá lesz, hogy ez nem teremtett angyal, ez Istennek az emberré leendő Fia. Minden kijelentését Isten önmagáról a Fiúban transzformálta, hogy az embernek egyáltalán elhordozható legyen. És így szólt az ősatyákhoz, így küzdött Jákóbbal, így jelent meg Gedeonnak, s lehetne sorolni a példákat. Az ókori egyházban volt egy filozófusból Krisztus tanújává megtért nagy tanító és vértanú, Jusztinusz mártír. Ő a zsidókkal való vitában mutatott rá erre, hogy ezeken a helyeken mindenütt, ahol ilyen különleges módon áll az Ószövetségben az, hogy az ÚR hírnöke, angelosza, mal’ak-ja, – s aztán kiderül, hogy maga az Úr beszél(!) –  ez az ÚR követe ez azonos magával az ÚRral! Hogy ezeken a helyeken mindenütt Jézus Krisztus mutatkozik meg! Így van. Istennek minden teremtői, megváltói, önmagát kijelentő szándéka a Fiún, az örök Igén keresztül keres bennünket, ér el bennünket, mutatkozik meg számunkra.

És természetesen, nem csak az számít itt, hogy mit írtak az apostolok, az egyik, meg a másik, meg a harmadik, és milyen határozottan választják szét az igaz hitvallást a tévelygéstől. János teszi ezt meg nagyon élesen, az első levelében, amikor azt írja, hogy: Ez az antikrisztus lelke, amely tagadja az Atyát és a Fiút. És aki nem vallja a Fiút, azé nem lehet az Atya sem (1Jn 2,22–23). De nem ez számít csupán, hogy az apostolok mit mondtak, hanem az számít, hogy azt visszhangozzák, amit Jézus Krisztus maga jelentett ki; amilyen igénnyel ő maga szólt. És akik hallották, értették az igényét, és döntés elé kerültek. Nem volt más lehetőségük a döntésre a Jézus korabeli vallási vezetőknek, akik jól megértették, hogy milyen igény szól Jézus szavából: Csak vagy meghódolni előtte, de ezt nem akarták. A másik, a lehetetlen lehetőség: hogy istenkáromlónak ítélték az Isten Fiát. Harmadik lehetőség nem volt, és ma sincs! Ha valaki odafigyel arra, hogy Jézus mit mond önmagáról, milyen igénnyel szól, annak szembesülnie kell azzal, hogy Jézust nem lehet besorolni a nagy emberek és a nagy vallásalapítók sorába! Mert vagy az, akinek mondja magát, s akkor imádjam őt; vagy a legőrültebb istenkáromló lett volna, akit valaha a föld a hátán hordott. Értitek? Jézus azt mondja: én és az Atya egy vagyunk (Jn 10,30). Jézus azt mondja: az Atya az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. És aki nem tiszteli a Fiút, az az Atyát sem tiszteli, aki őt elküldte (Jn 5,22–23). S ott, ahol az ő életadó, feltámasztó és ítélő hatalmáról beszél, – János evangéliumában, az ötödik részben olvassuk mindezeket –, ott beszél arról is: ahogyan az Atyának élete van önmagában, úgy adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában (Jn 5,26). Nekünk egyikünknek sincs élete önmagában. Mi teremtmények vagyunk. S egyetlen teremtménynek sincs élete önmagában. Jézusnak élete van önmagában: nem teremtmény, hanem az Atya szerelmes Fia!

Az Istenből való Isten: Jézus maga szólt ezzel az igénnyel, és szól ezzel az igénnyel, az írott és a hirdetett igéből; ő, aki maga az örök Ige.  Így szól ezen az estén is ő, hozzátok és hozzám. Hozzám úgy, hogy mondjam az ő szavát, ködösítés nélkül és tompítás nélkül. Botladozó szóval olykor, botladozó nyelvvel olykor, és mégis világosan. S abban az ő szava, aki maga az Isten szava, az örök Ige, az ő szava érjen el mindegyikünket! Gondoljatok csak arra is, amikor János evangéliuma nyolcadik részének a végén olvassuk; így válaszol a vele szembeszegülő zsidó embereknek, vezetőknek: Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok (Jn 8,58).  Igen, ez ugyanaz a „vagyok”, ami fölhangzott Mózesnek az égő csipkebokornál, ahol a Mal’akh Jahve, a Jahve angyala, hírnöke megjelent neki, és maga Jahve volt az, aki szólt így hozzá: Vagyok, aki vagyok (2Móz 3,14). Az akkori hallgatók értették, hogy mit mond Jézus. És köveket ragadtak, mert elfogadhatatlan volt számukra. De éppen az, ahogy köveket ragadtak Jézus ellen, mutatta, hogy megértették, hogy mit mondott. Újra csak ki kell éleznem: azok az akkori hallgatói Jézus szavából értették azt, amit nem értenek a Jehova tanúi, nem értenek az unitáriusok, nem értenek a mohamedánok, és oly sokan mások sem.

Jézus szavának az igénye valóban az, hogy benne maga az Isten van jelen. Ő maga, mindenestül, egész lényében az Isten Igéje: a teremtő Ige, az ítélő Ige, a megmentő Ige. Így olvastuk: benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. Ez a mondat azt is kifejezi, hogy nélküle, az ő megismerése nélkül se élet, se világosság. Nélküle se élet, se világosság nincs számodra, hanem csak sötétség és halál. Csak a Jézus Krisztusban, az Isten örök Igéjében lévő élet, az lehet éltető világosság számunkra, bárkik vagyunk is. Ezért mondom újra csak, nem dogmatika, nem rendszeres teológia ez csupán, noha mindezekre a maguk helyén szükség van, azért, hogy az ige tanítását jól kifejtsék. De hát itt maga az Ige az, aki szól! Maga az Ige, akivel dolgunk van. Maga az Ige az, aki keres. A szívünk hódoljon előtte, mert ő imádandó! Mert ő valóban egy az Atyával, és csak annak lehet az Isten Atyja, akinek Urává lett Jézus. Így olvasom újra ezt a mai igeszakaszunkat… Ámen.

 

Imádkozzunk!

Úr Jézus Krisztus! Te tedd elevenné mindazt, ami a rólad való bizonyságtételből, az írott Igéből, a hirdetett szóban fölhangzott közöttünk. Olyan botladozó az emberi szó, amikor lényed titkát kell kifejezni, és mégis te magad vagy az, Uram, aki meg tudsz szólítani, te, az örök Ige. Hadd értse meg mindegyikünk: te nem teremtmény vagy, hanem a teremtő Ige. Hadd értse meg mindegyikünk: minden általad lett, közöd van mindenhez, eleve. A mi kicsiny életünkhöz is. És valóban, életünknek, hogy az élet legyen, csak benned lehet értelme. Nélküled értelmetlen, nélküled elveszett, nélküled kárhozatra való. Köszönjük, Úr Jézus Krisztus, hogy te, az Ige, valóban testté lettél; hogy Isten gyermekeivé tedd mindazokat, akik befogadnak téged. Kérünk, ezen az estén is te beszélj tovább velünk minderről. Beszélj azok szívére, akik még nem fogadtak be. És beszélj azok szívére, akik már ismerhetnek, hogy fölbátorodjanak a rólad való tiszta, határozott, szeretetteli bizonyságtételre. Hiszen magad mondod, Uram, hogy a mi beszédünkben az igen legyen igen, a nem pedig nem, mert ami ezen felül van, az a gonosztól van. Szabadíts meg minden gonosz ködösítéstől, tompítástól, kompromisszumtól, hamisságtól bennünket. A te igazságod legyen úrrá bennünk. És beszélj velünk a további estéken is te magad, Uram, arról, mit jelent a te világosságod; hogy lehet téged befogadni; mit jelent hit által látni a te dicsőségedet; és ismerni az Atyát. Őrizz, kérünk, hazafelé vezető utunkban, és őrizd Igédet bennünk! Köszönjük, hogy te, aki eljöttél, és újra eljössz, még ma is jössz hozzánk, kik bűnben meghalánk, s tanítasz kegyelmedből, hogy megtérjünk bűnből, tévelygést elhagyjunk, igazságban járjunk. És köszönjük, hogy a te nevedben szabad út vezet számunkra is a kegyelem trónusához, és így imádkozhatunk: Mi Atyánk… Ámen.

Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete, és a Szentlélek közössége legyen mindnyájunkkal! Ámen.                    

 

 

Folytatás a 2. részben!

Oldal: Adámi László igehirdetés sorozata 1. rész
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2024 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat