Garai András NET Misszió

"Hirdessétek az evangéliumot!" Nemzetközi Evangéliumi Tanúságtétel a világhálón

Istentisztelet Feltámadás Ünnepén (Húsvét)

Budapest- Kelenföld 2003. április 20.

A Duna TV közvetítette

Igehirdetés alapigéje: Jónás 2, 3-10.  

(Szeverényi János)

 

Az Úrtól jön a szabadulás!

 

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat. Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem. Azt gondoltam, hogy eltaszítottál engem magad elől. Bárcsak újra megláthatnám szent templomodat! Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre. Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld, de te kimentetted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem! Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba. Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket. De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!

 

Szeretettel köszöntöm a feltámadott, élő Jézus nevében az ünneplő gyülekezetet itt a kelenföldi templomban és a tv készülékek előtt!

 

A mai ünnep magyar neve a „húsvét” sajnos semmit nem fejez ki abból, amit ez a nap jelent a keresztyének számára. A hús- vét arra utal, hogy a böjti időszak után újra lehet húst enni. Ez így bizony kevés és félrevezető a lényeg, a valóság szempontjából.

Természetesen a hívő ember számára az étkezés is több, mint a has megtöltése, sőt a húsvéti gazdagon terített asztal, része lehet az ünnepi örömnek, de itt másról és többről van szó.

A mai napon nem a sonkának és a főtt tojásnak örülünk csupán, hanem sokkal inkább annak,

- hogy Isten Jézusban legyőzte a bűnt, a halált és a gonosz hatalmát,

- hogy van testi-lelki-szellemi feltámadás, 

- hogy az ember nemcsak 70-80 évnyi hiábavaló fáradozásra teremtetett, hanem teljes, örök életre,

- hogy a bűn levegőtlen szorításából van szabadulás,

- hogy nem a halálé a végső szó, mert van élet a halál után és van élet a halál előtt is,

- hogy Isten szabadító erejével mi is győzhetünk az ördög, a gonosz erején!

 

Szeretett Testvéreim!  Annak, hogy én itt hirdethetem az isteni igét, az örömhírt és hogy ti ezt hallgathatjátok, egyetlen igazi oka és magyarázata van, mégpedig az, hogy Jézus él!

Ő nem emlék és nem varázslat, nem bálvány, nem emberi vallás, hanem élő személy, a mi teremtőnk és megváltónk, aki út, igazság és élet, akivel ma is élő személyes kapcsolatunk lehet.

Ez a Jézus azt mondta félénk tanítványainak, és hiszem, hogy most itt nekünk is, hogy

én élek és ti is élni fogtok (Jn 14, 19),

aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. (Jn 5,24)

 

A mai prédikáció kijelölt igéje nem a jól ismert feltámadási történet.

Jónásról, az engedetlen prófétáról olvastunk, aki Jézus előtt 1000 esztendővel élt. Jónás könyve a Biblia egyik legérdekesebb történetét tartalmazza, mely mai üzenetet hordoz.

Jónás könyvét Jézus is ismerte és szerette, sőt a halálból való feltámadás előképének tartotta a Jónással történteket.

Máté evangéliumában (12, 39-40) így olvassuk:

Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt követel, de nem adatik neki más jel, csak a Jónás próféta jele. Mert ahogyan Jónás három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és három éjjel.

Ki is volt ez a Jónás? A választott nép, Izrael tagja, Isten prófétája, akit Ura azzal bízott meg, hogy lépjen ki saját vallásos kereteiből, kultúrájából és menjen el Asszíria fővárosába, Ninivébe és hirdesse a pogányoknak Isten igéjét, mert Isten nemcsak a zsidók Istene.

Jónás erre nem hajlandó és engedetlenül más irányba veszi útját. Felszáll egy hajóra, amely viharba keveredik és végül saját kérésére a hajósok a tengerbe dobják Jónást.

Mai igénk a pusztulásba, mélységbe, halálba zuhant ember imája, aki átéli Isten szabadítását.

Mit jelent, mit üzen ez a történet számunkra?

Mi mindnyájan Isten választottai vagyunk. Másképp nem is hallhatnánk Isten igéjét.  Mindaddig keresünk, kutatunk, vagy éppen kompenzálunk, pótlékokat alkalmazunk, amíg meg nem találjuk létünk, életünk igazi, maradandó értelmét és célját.

Jónásnak - ahogy mindnyájunknak -, küldetése van.  De Jónás engedetlen, önfejű. Választott, zsidó létére nem akar a lenézett, pogány Ninivébe menni. Nem érti, Isten miért szereti Ninivét.

Ninive az akkori világ gazdag, hatalmas és erőszakos városa volt. Többek között arról voltak ismertek, hogy a hadifoglyokat iszonyatosan megkínozták. Jónás tudhatott ilyen estekről.

A lényeg, hogy Isten számon tartja, Jónást is, de Ninivét is,

 szereti Jónást is, de Ninivét is,

 azt akarja, hogy Jónás is és Ninive is megtalálja az Isten és az ember tiszteletében, szeretetében és szolgálatában élete értelmét és célját.

Isten az egész világot szereti és üdvözíteni akarja, Jónás pedig nem ért egyet ezzel a szándékkal.

A történetnek még izgalmasabb az olvasata, ha tudjuk, hogy Ninive a mai Irak területén, a Tigris folyó partján épült város volt. Isten mai választottai mit adnak, mit visznek Ninive késői utódainak. Akkor Isten igét küldött a pogány, erőszakos városba…

 

Kétféle látás és út létezik a világban.

A halál útja és az Élet útja.

A halál útja a bezárkózás, gyűlölet, háború, az örök, egyetemes törvények semmibevétele, a szabadosság, a fogyasztói, materialista, hedonista szemlélet és gyakorlat.

A minket körülvevő kultúra értékeket is hordoz, de a csillogás és gazdagság ellenére a halál bűzét árasztja. Az embert megfosztja méltóságától és egyetlen célja van, hogy irányítható, manipulált fogyasztói bábokká váljunk.

Ebbe az ördögi tervbe pedig nem fér bele a szeretet, az áldozatos, szolgáló élet, a magzatok és az idősek megbecsülése, védelme, az egészséges házasság és család, a 10 parancsolat, 10 ige, az evangélium és Jézus követése.

Ninive, vagy éppen az ókori Róma, de a mai világbirodalmak is ezt a szellemiséget képviselték és képviselik.

Róma jelképe a két árvát –Romulust és Remust – etető farkas. Védelmet és táplálékot ad, de teljes alávetettséget vár ezért. „Ne gondolkozz, ne legyen a korszellemmel szemben más véleményed és fogyassz, egyél, mi majd megvédünk.” 

Folyik ma is az etetés…

Jónásnak egyedül kellett szembeszállnia az akkor lenyűgöző, de halálos szellemiséget képviselő várossal.  Megtérést kellett hirdetnie. 

Vállalja-e Isten mai népe ezt a népszerűtlen szolgálatot?

A prófétáknak ez volt a feladatuk. 

Jézus is megtérést hirdetett, az akkori Római Birodalomban élőknek.

Az első keresztyének azért váltak sokszor csoportosan is mártírokká, mert nem engedelmeskedtek Rómának, amely ugyan adott ingyen cirkuszt és kenyeret, de megkövetelte, hogy a császárt tartsák megváltónak és isten fiának.

Testvérek! Az istentelenség, a materializmus, az önmegváltás és az emberimádat a halál útja!

Világunk és társadalmunk ma a halál útján jár! Ha nem is akar tudni róla, egy úszó halálos koporsóban vergődik.

Isten igéje a halál útjáról való megtérést FELTÁMADÁSNAK mondja:

Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus! Ef 5,14

Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt. Ef 2,1

Az én fiam meghalt és feltámadott. –mondja a tékozló fiú megtérésekor apja Lk 15, 24

…hogy megismerjem őt (Jézust) és feltámadása erejét. Fil 3,10

Silesius így énekel:

Mondom neked, nem segít rajtad Krisztus feltámadása,

Ha tunyán heversz a bűnben, halálos béklyóba verve.

Lelki, szellemi feltámadásunk nélkül a „kellemes húsvéti” ünnepelgetés oda visz, ahova jutottunk: nyuszika, csoki tojás, lerészegedés, üresség, önmegváltási kísérletek, luciferi valóságshow.

Isten pedig azt mondja, kiáltja most is: Nem akarom a bűnös halálát, hanem azt hogy megtérjen útjáról és ÉLJEN. Ez 18, 23

Társadalom, világ, egyház ébredj fel halálos álmodból!

Isten azt mondja, hogy nem halhatsz meg! Élned kell! Az Istentől kapott élet pedig szabadság, öröm, békesség. Kell-e ez neked?

Jónás imájának utolsó mondata: Az Úrtól jön a szabadulás!

Eljött szabadításod most ezen az alkalmon is. Lehet, hogy lelkileg te is azt éled át, mint Jónás a hal gyomrában: sötétség, bezártság, reménytelenség vesz körül. Talán azt gondolod, hogy nincs tovább, mélységbe zuhantál, hínár fonódott a fejedre, nyakadra és fojtogat.

Talán te is ezt nyöszörgöd: Én Istenem, miért hagytál el?!

 

Isten parancsolt a halnak, és az kivetette Jónást a partra.

Isten ura a halálnak, a rabságnak.

Kiálts hozzá, mint Jónás: Uram, SOS!  Mentsd meg lelkemet, életemet!

Imádkozzunk!

Jónás 2, 3-10.

***********************************************************

 

 

Szeverényi János

2000.06.18

Szentháromság ünnepe

 

 

János 17, 1-10: Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a Fiú megdicsőítsen téged, mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon. Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem: és most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett. Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. Most tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tetőled van; mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők, pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tetőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. Én őértük könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, és ami az enyém, az mind a tied, és ami a tied, az az enyém, és megdicsőíttetem őbennük.” Ámen.

 

         Szeretett Testvéreim,

Szentháromság ünnepe van ma. Sok vallásos keresztyén felhasználja a bibliaórákat, vagy teológiai tanulmányokat, hogy félrebeszéljenek, olyan dolgokról elmélkedjenek, amelyek semmit és senkin nem segít. Eltelt egy szép vallásos óra, eltelt egy alkalom, de semmi lényegi változás nem történt az életünkben.  Így vagyunk mi a Szentháromság Istennel. Semmit nem ér, ha az ember logikai elméleteket próbál gyártani, hogy valamit az Istenről, istenségről emberi eszközökkel, emberi módon, ihletettség nélkül, valamit megfogjon, megértsen, és magáévá tegyen. Ennek az imának az első része, amelyet felolvastam, Jézus Krisztusnak úgynevezett Főpapi imája, melyet Lélek által mondott. Olyan erőteljes, olyan világos, hogy évtizedek múlva az aggastyán János apostol evangélista, le tudja ezt írni. Nyílván nem betűről-betűre, szó-szerint, de lényegében, és tartalmilag kinyilatkoztatás, kijelentés jellege volt ennek. Ez az ima arról szól, hogy a te nevedet Istenem, az embereknek kijelentettem. Kinyilatkoztatta Isten magát bennem és általam az embereknek, ami mindennek az értelme és célja, hogy máshol is és ebben a templomban, akik itt ülnek jusson el a mi életünkbe, szívünkbe Isten lényege, kijelentése és szava. Nem elmélkedés, nem filozofálás, nem teologizálás, hanem az Isten kijelentése, az Ő lényéről, atyaságáról, teremtő-gondoskodó szeretetéről, a fiúságáról, az elküldött kegyelemről, és a Szentlélek erejéről, aki az Atya és a Fiú munkáját valóssággá, egyértelművé teszi az emberek életébe.

 

         Kárpátalján jártam nem egyszer ifjúsági konferencián szolgálni, és ott egyszer egy fiatal lány nagyon rosszul lett, és kétségbe esett az egész társaság. Úgy tűnt, hogy súlyos állapotba került, és nem tudunk rajta segíteni. Kiderült, hogy nincs orvos a faluban, nincsen gyógyszer, nem tudunk hova menni, és ha betelefonálnánk bárhova városba, a kórházak is üresek lennének. Mindenestől kiszolgáltatott az ottani ember, és megrázó élmény volt, hogy egy keresztyén ifjúsági konferencián, valaki súlyosan rosszul legyen. Elkezdett mindenki imádkozni, és hirtelen eszébe jutott valakinek, hogy van egy asszisztensnő a faluban. Gyorsan elugrottak néhányan, hogy elhozzák őt, megérkezett ez a testvérünk gyógyszer nélkül, eszköztelenül, leült az ágy szélére, megfogta a lány a kezét, és ő magához tért.  Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy de jó, hogy nem volt gyógyszer, hisz ez a hit próbája volt, nem erről van szó, hanem azt szeretném ezzel hangsúlyozni, hogy a lényeg, a dolgok lényege, tanulmányainktól és társadalmi helyzetünktől függetlenül eljuthat hozzánk. Persze, hogy nem tudjuk befogadni az Istent, Istenséget mindenestül, Isten szándékait, akaratát. Hány és hány ilyen ige van, hogy az Én gondolataim magasabbak a ti gondolataitoknál, útjaim nem a ti útjaitok, hogy az én népem nem ért engem. Egy másik mai útmutatói igében azt olvassuk, Pál, a Rómaiakhoz írt levelében így ír: Ó Isten gazdagságának, bölcsességének, ismeretének mélysége, milyen megfoghatatlanok az Ő ígéretei, mondja Pál, aki saját bőrén élte meg Isten ígéreteit. Aki dolgozott zsidók és pogányok között, és ő mondja, hogy milyen kimutathatatlanok az Ő útjai. Olvassuk ezt az újszövetségben: … ugyan, ki értette meg az Úr szándékát, vagy ki lett az Ő tanácsadójává? Vagy ki előlegezett volna neki, hogy vissza kellene neki fizetnie? Nagy kérdés, nagy egyetemes kérdések. De Pál folytatja: … de bizony tőle, általa, és érte van minden. Övé a dicsőség mindörökké, ámen. Tehát van valamilyen katarzis, harmónia, van valami, ami a sok kétség és bánat után választ add, hogy ennek mi értelme van? Életünkben, hogyan érthetnénk meg Isten útjait, intézkedéseit, dolgait? De az övéi valamit kapnak az Isten indulataiból. Bizony Őáltala, Őbenne, Őérte van minden a mi életünkben. Így kezdődik a János evangéliumának 17. fejezete: Miután ezeket mondta Jézus, tekintetét az égre emelve így szólt: „Atyám,… Mi az a miután ezeket mondta? Halálra készülő Messiási búcsúbeszédei a tanítványokhoz, barátaihoz, a Testamentum, a végrendelet. Emberekre néz, a tanítványaira, talán rokonaira, akik között ott voltak az övéi, a megtértek, a megszabadultak, a meggyógyultak, a hétszeres gonosz kötelékéből megszabadultak. Azok, akiket a világ és sokszor az Egyház is leír. Ezek Jézus övéi, rájuk nézett, pedig sokszor elfárasztották Őt. Akikért sokszor átment a tavon, vagy felment a hegyre imádkozni. Félrevonult, mert nyomasztotta Őt is, Istenlényegűsége ellenére is a sok nyavalya, elesettség és sok minden. Az övéire nézett, szólt, tanított és cselekedett. A rengeteg energia munka után, miután tanította őket, halála előtt, a kimerültség ellenére, felemelte tekintetét. Az ókori ember gondolkodása szerint, ez azt jelenti, hogy rátekintett a lényegre, Istenre. Istenre összpontosította elméjét, szívét, egész lényét a forrásra, és onnan merített, miután újból rá tudott nézni az emberekre, az övéire. Ezt tanítja nekünk is mindnyájunknak. Testvéreim, szükségünk van, nekem is, neked is erre a szent egyensúlyra, erre a ritmusra, mert másképpen kihűlünk, másképpen nem bírjuk. Mert az Isten gyermekeit a világ bolondnak tartja, úgy is kezeli, és kihasználja. De az egészen más dolog, ha mi az Isten bolondjai vagyunk, akik Istenre tudunk tekinteni különböző helyzetekben. Nem rezignáltan, nem cinikusan, és nem lemondóan nézve környezetünkre, a világra. Istenre tekintve látom, hogy Uram, én is ugyanúgy hiába vagyok a Te dicsőségednek, mindnyájan együtt kiáltunk a Te dicsőségednek. Tehát emeld fel, akár ma is testvérem a tekintetedet Istenre, ha gyászban vagy, vagy fájdalomban, betegségben, hitetlenségben, félelemben, vagy örömben, ha úgy gondolod, hogy az egyházi élet unalmas. Olyan érthetetlen sokszor, amit ezek a lelkészek, hívők akarnak! Ne papokra nézz, ne kántorokra, presbiterekre és épületekre. Próbáld mögöttük meglátni a rajtuk is könyörülni akaró irgalmas Istent. Hogy éld az életet, és végig tudjad járni ezt az utat. Dicsőíts meg Atyám, eljött az óra, tehát nem azt mondja, hogy: Sors!, hanem: Atyám!.

         Különös lenne, ha megkérnénk minden hívőt, hogy: Testvérem írd le egy papírra, hogy neked kicsoda az Isten. Mit írnánk oda? Kicsoda neked Jézus? És kicsoda neked a Szentlélek? Jézus imádságában, így vezet minket: Ő Atyám, és Atyád. Eljött az óra, dicsőítsd meg a te fiadat, hogy a fiú is megdicsőítsen téged. Már megint ez a sok dicsőség! Miről van itt szó? A dicsőség egyszerűen Isten jelenlétét jelenti. Amikor egy ember életében megcsillan valami plusz, valami több. Hogy dicsőítette meg az Atya Jézust, amikor a kereszten függött? Úgy, hogy még a százados is levette a kalapját: Bizony ez Isten fia volt! Kívülről semmi nem utalt dicsőségre és Istenfiúságra. Hanem, ahogy ez az ember ott van, és áldást kér, és a népnek továbbra is a poklokban sugároz valami világosságot. Ez az Isten fia volt, mondja a százados. Nem hinném, hogy Isten elvárna bármelyünktől ilyen szélsőséges, különleges próbákat, terveket, kísértéseket, de gyermekei életében előbb-utóbb valaminek meg kell csillannia, amire azt mondják az emberek, hogy ez mennyei: Égi fény! Mivel hatalmat adtál neki minden halandó felett, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon, az pedig az örök élet, hogy ismernek Téged. Megint csak: hiszem az örök életet, testek feltámadását, stb., mondjuk monoton módon. Az pedig az örök élet, hogy ismerik az élő valóságos szent Isten. Az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél a Jézus Krisztust, az már maga az örök élet. Én megdicsőítettelek a földön azzal, és itt gondolkozzunk egy kicsit, Jézus mit mond az imájában? Mivel lehet Istent megdicsőíteni, mivel dicsőítette meg Istent? Azzal, hogy három szép Szentlélek éneket kitűzünk a táblára, és végig énekeljük őket? Én azt hiszem, hogy ezzel is dicsőítjük Őt, de Jézus mit mond? Azt olvassuk az evangéliumokban, hogy Jézus ment a tanítványaival, és Zsoltárokat énekelt. Bizonyos, hogy Ő is szó-szerint, így imádkozott és énekelt. De ha Jézusra tekintünk, el tudjuk mi képzelni, hogy az Ő kegyességének nagy része hallelujázás volt? Nem! Hanem azt mondja: Én megdicsőítettelek téged a FÖLDÖN, azzal, hogy elvégeztem azt a MUNKÁT, MUNKÁT!, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzek. Mert testvéreim, ezeknek az énekeknek a nagy része a világ számára érthetetlen. És ezen nagyon komolyan el kell gondolkodnia minden keresztyén embernek, mert a világban élünk. Isten dicsősége hogyan csillanhat meg rajtunk? Hogyan jelenhet meg mások számára? Mi szülők, nagyszülők, felnőttek, sokszor kétségbeesünk, mikor a fiatalokon meglátunk valami szomorúságot, hogy nem közelednek Istenhez. És itt azt hiszem, elsősorban nekünk bűnbánatot kellene tartanunk, hogy lássák az emberek Isten dicsőségét az életemben. Mert abból fognak valamit érteni, ha a munkát elvégzem. És ha már munkáról, dicsőségről és örök életről van szó, nem hinném, hogy meg tudnánk fejteni, hogy ki, mikor, miért, és hogyan érkezik és távozik ebből a világból. De vannak olyan érzéseink és tapasztalataink, hogy Isten gyermekeit akkor hívják el és haza, amikor befejezték a munkájukat. Elvégezték azt, amit az Isten rájuk bízott. Testvérek, van olyan, és ez emberi szempontból borzasztóan hangzik, hogy valaki tizenöt évesen elvégzi a rábízottakat, vagy harminc évesen, vagy harminchárom évesen, vagy éppen nyolcvan évesen. De van, aki még nyolcvan évesen sem, mert még mindig maga körül forog, még mindig békétlen, még mindig nem tud szeretettel áldást mondani a gyerekekre, unokákra akkor is, ha sokszor kiborítóak és másképp gondolkodnak, másképp hisznek, más formája van a hitüknek, és sokszor nem tudunk áldást mondani rájuk, nem tudunk örülni az utódoknak, és Isten kezében sokszor használhatatlanok vagyunk. Tehát az a célja Istennek, hogy mi elvégezzük a mi feladatunkat, munkánkat ezen a földön. Aztán teljesen bízzuk rá, hogy ez hány év, és miképpen fog zajlani. Néhány hónapja mondta nekem valaki, hogy én már biztos hamar elmegyek. Már enni sem tudott. Mégis itt van és imádkozik. Mégis hordozz másokat, mégis mehetnek hozzá, mégis felhívhat valakit, … Hány év, hány hónap? Bízzuk rá. Nekünk egy dolgunk van, hogy értsük meg. Amíg itt vagyunk. Mert még nem vagyunk készek, illetve nem végeztük el a feladatunkat. Meg kell találnunk a dolgunkat, feladatunkat. Van, aki nagyon arra teszi a hangsúlyt, hogy Istenre tekint, felemeli a tekintetét az égre: templom, bibliaóra, bibliaolvasás, de ha nem dolgozik, ha nem cselekszi meg az igét, akkor öncélúvá válik, és belefárad ő is. És nem értik, hogy hogyan lehetnek hetven, vagy harminc évesen, templomozás ellenére hitetlenek, sok tekintetben megközelíthetetlenek, használhatatlanok.

A másik, aki túl nyüzsgi a szolgálatot, és kevés időt szán arra, hogy tekintetét az égre szegezze. Mert a főpapi imában, Jézus ezért imádkozik, hogy jöjjön létre az egység, a szebb ritmus, a harmónia, Isten és ember között, ember és ember között.

 

         Szent, szent, szent a seregek Ura. Dicsősége betölti az egész földet. Úgy akarja betölteni, hogy a mi testünk által, a te tested által. Körbeveszi a földet így is. De népem nem hallgatott szavamra. Tehát hallotta, de nem hallgat rá. Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát. De ez még mindig Isten igéje. Ezt még mindig Ő mondja kemény szívűek. Hogy hátha egyszer hallgat majd rá. Jézus mondja: Aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Jézus maga az igazság, az igazságot adta át nekünk, mivel magát adta értünk. Az utat az Atyához, és ez az igazság megszabadít minket. Ámen.

 

         „Urunk Jézus köszönjük, hogy akkor is és most is imádkoztál, és imádkozol értünk. Mert nagy szükségünk van rá. Nagy dolog Urunk, hogy a főpap, a mennyei főpap az, aki képvisel minket, aki hordoz minket. Köszönjük, hogy a Te szavaidban, cselekedeteidben a nagy héten is összekötötted a mennyet a földel, az Istent az emberrel. Urunk add meg nekünk ezt az egységet. Ámen.”

 

**********************************************************

 

Szentháromság ünnepe utáni 1.

 

Isten hív minket. Figyelj a hívó szóra!

 

Jn 5, 45-47

 

Jézusban hangzik Isten legérthetőbb, leginkább ellenállhatatlan, hazahívó szava. Az ember csavarog, csángál, bóklászik, járja a maga útját. Ahogy a szólás mondja: nem hallgat se Istenre, se emberre. Az un. keresztyén nyugat nagy része ezt teszi. Függetleníti magát az élő Jézustól (ugyanakkor vallásos) és menetel a pusztulás felé. Mai igénk részben erről a döbbenetes bolondságról szól.  Jézus kortársai, az „övéi” láthatták, hallhatták személyesen az Isten Fiát, a Megváltót, mégis elutasították, sőt megölték. János evangélista beszámol Jézus és kortársai közötti kemény vitákról. A választottak nem fogadták el Isten megtestesült igéjét, üzenetét, felvették saját vallásukat, hittételeiket, Mózesüket álarcként. Jézust tévtanítónak, törvénysértőnek minősítették. Igénk a párbeszédnek azt a részét tartalmazza, amikor Jézus egyenesen azt vágja vádlói szemébe, hogy maga Mózes fogja az őt el nem fogadó zsidókat vádolni az Atya előtt, mert aki Jézust nem fogadja el, az Isten más megnyilatkozásait sem érti. Mózes Jézus előképe, előfutára volt. Ő volt az, aki vállalta az Isten népével való együttnyomorgást, aki kivezette Izraelt a kilátástalan fogságból, aki elrendelte a páskabárány feláldozását és a kecskebak (bűnbak) vétekáldozatát, aki jelezte, hogy Isten elküldi majd az igaz prófétát: Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened az Úr, olyant, mint én, őreá hallgassatok! Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. (5 Móz 18, 15.18) Aki nem érti Jézust, nem ért semmit. Sokan vannak még a világmisszió ellenére is, akik nem hallottak még hiteles üzenetet Jézus Krisztusról, de most nem róluk van szó, hanem a vallásos, a „spirituálisan nyitott”, az egyházban is megforduló emberekről, akik nem fogadják el Jézust Isten Fiának, az egyetlen megváltónak, szabadítónak, útnak, igazságnak, életnek. Lehet, hogy beszédükkel igen, de életükkel már vagy még nem.

Nem kerülhetjük ki igénk eredeti tartalmát, Jézus és a zsidóság kapcsolatát sem. Az evangélium előszavában ezt olvassuk: az övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Igen, ez így volt és ez a zsidóság igazi problémája, tragédiája. A joggal sokat emlegetett, szörnyű és igazolhatatlan holokausztnál is nagyobb tragédia ez, mivel üdvössége lehet bárkinek, ha mártírhalált is hal, de Jézus nélkül, a Kijelentés szerint nincs üdvösség, nincs örök élet. Kétezer évvel ezelőtt is voltak, és azóta  is vannak un. messiáshívő zsidók, akik elfogadják Jézust megváltónak. Nem igaz az a kategorikus ítélet, hogy nincs zsidó, aki hinne Jézusban, de a zsidó nép, vallási és egyéb vezetői még mindig elutasítják őt. A zsidóságnak ma is Jézusra van szüksége, vagyis bűnismeretre, bűnbocsánatra, irgalomra, szabadulásra, katarzisra. Jézus azt mondta, hogy Mózesnek sem hisznek azok, akik neki nem hisznek. Hogy lehetséges ez? Jézus, az Atya fia, és küldötte, az isteni messiás, aki telve volt kegyelemmel és az Atya lelkével, azzal a Lélekkel, aki Mózest is ihlette és vezette. Képtelennek tartja Jézus azt, hogy aki a Lélek vezetése alatt van, ne ismerné fel Mózesben (törvény) is és Jézusban (evangélium) is az Isten elküldött szavát.

A világ sebei gyógyulásához szükség van zsidó testvéreink megtérésére is. Szeressük őket, imádkozzunk értük és hirdessük nekik tapintattal Jézust, az ő messiásukat.

Mai igénk természetesen nemcsak a zsidóknak szól, hanem nekünk is, akik sokszor vagyunk istensüketek és istenvakok. Mi minden szolgál számunkra is „védelemül” az élő Jézus elől. Elbújunk előle a templomba, a szolgálatba, Luther kabátba, tisztségekbe, liturgiába, a teológia művelésébe. Ez a legnagyobb istentelenség, mert a kegyesség látszatát mutatjuk ugyan, de a szívünk már nem rajta csüng, nem őt imádja, nem neki engedelmeskedik. Isten ma is szól és hív minket megtérésre, megújulásra. Magunktól nem jutunk igaz megtérésre. Ehhez is a Szentlélek munkájára van szükségünk, aki nem a bódulat és a rajongás lelke, nem az elvont, életidegen „miszticizmus kozmikus szelleme”, hanem a bűnismeret és bűnbánat és új élet lelke.

 

Szeverényi János

 

Imádkozzunk!

 

Urunk, köszönjük élő szavadat, amely megtérésre hív minket. Előtted nincs értelme színészkednünk, ismersz minket. Ismered a bűnnel való kiegyezésünket, hazugságainkat, gyengeségeinket. Drága Jézus, Isten áldott Fia, aki eljöttél a betegekért, bűnösökért, könyörülj rajtunk, mert nélküled elveszünk! Áraszd ki ránk az Élet Lelkét, hogy vezessen el minket minden lényeges felismerésre.  Kiáltunk Hozzád zsidó testvéreinkért! Tudjuk, halálosan szereted őket is. Adj nekik is hitet Jézusban, hogy legyen békességük és életük. Szabadíts meg mindannyiunkat a gőgtől, adj alázatos Téged el és befogadó szívet. Dicsőítessék meg szent neved bennünk és általunk! Ámen

 

***********************************************************

 

Ev. Élet (2007)

A vasárnap igéje

Bibliavasárnap

Szentháromság ünnepe után 21. vasárnap - Jn 20,30-31

 

 

Isten levele

 

A mai vasárnap hálát adunk a Bibliáért, a Szent Írásért, a könyvek könyvéért, amelyet az emberiség Istentől kapott. A gondviselés munkája az, hogy a világ legelterjedtebb, legtöbb nyelvre lefordított, legtöbb kiadást megért könyve a Biblia. Hatása rendkívüli az egész emberi kultúrára; de mindez mit sem ér, ha személyes életünket nem változtatja meg. Ezért hangsúlyozza János mai igénkben: „Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.” Nem elég olvasni, és hallgatni az igét. Szükséges befogadni, hinni benne, engedni, hogy szívünkön találjon, megváltoztasson, újjászüljön.

Az egyház és a világ története mutatja, hogy az Isten nélkül élő, meg nem tért ember hogyan viszonyul az Igéhez: tagadja, gúnyolja, félremagyarázza, esetleg porfogónak, szobadísznek használja. Arra is volt példa, hogy akadályozták a Szentírás terjesztését, olvasását, még az egyházban is. Romániában a diktatúra idején például bezúzták, és WC-papírt gyártottak belőle.

Az un. hívők is sokszor csűrik-csavarják a szent szövegeket, önös szempontok alapján válogatják a számukra kedvező részeket - mintha a Kijelentés valami, szent turkáló lenne - és igazolják, magyarázzák az így kiragadott „igékkel” saját döntéseiket, sok esetben bűneiket.

A nyílt tagadásnál, elutasításnál nagyobb bűn, ha az „írástudók”, teológusok, lelkészek saját kényük-kedvük, „látásuk”, „hitük” vagy éppen hitetlenségük szerint értelmezik, vagyis félreértelmezik a Bibliát. 

Lucifer is nagy „teológus”, „bibliatudós”, aki ismeri, idézgeti, magyarázza Isten igéjét.

Testvér, a te életedben milyen teret kap Isten szava?

Tudod-e, hogy az Úr ezeken a sorokon keresztül is keres téged, hatni akar rád? Teremtőd és formálód szól hozzád: hidd, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, hogy e hitben életed legyen.

De valójában mit jelent ez, miért olyan fontos hinni azt, hogy a názáreti Jézus, a Krisztus, a Messiás; e hittől miért lesz nekem jobb vagy más?

A válasz erre a sok millió megtért, újjászületett, megváltozott ember élete; mert Jézus Isten válasza az emberiség égető kérdéseire.

Gúnyosan emlegetik, még egyházi körökben is, a budapesti közlekedési eszközökre felragasztott öntapadó szövegét: „Jézus a válasz.” Több helyen olvasható volt a mondat mellé odafirkált kiegészítés: „Mi volt a kérdés?” Szellemesnek hat ez reagálás, én mégis úgy gondolom, hogy helyes volt az eredeti kiírás, mert minden lényeges és lényegtelennek tűnő kérdésre is Jézus a válasz. „Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten(...)a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk.” (Zsid 1,1-2) Az Isten egyértelműen, világosan, érthető és befogadható módon szólt és szól Jézus által.

És miért ő a válasz minden kérdésre? „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék.” (Kol 1,19) Mivel benne lakott és lakik a Teljesség, ezért egész életünkre Ő a válasz. Ő szabadíthat meg a bűntől, haláltól, ördög hatalmától; a hitetlenségtől, céltalanságtól, szenvedélybetegségektől, reménytelenségtől, félelemtől, Ő „az út, az igazság és az élet”. (Jn 14,6) Nincs olyan kérdés, amire ne lenne tanács, válasz, iránymutatás Jézus tanításában, Szentlélek általi vezetésében. Olvasd csak nyitott szívvel, imádkozva az evangéliumot, a Hegyi beszédet, a szeretethimnuszt és megtalálod minden igazi, fontos kérdésre a választ!

Ma divat a Szentírás megkérdőjelezése, relativizálása még az egyházban is. Nagy komolyan, intellektuális magaslatról adagolják egyesek a szkeptikus „tudást”, ami sehová sem vezet, amitől senki sem fog megtérni és üdvözülni. Mások viszont szinte Isten helyett imádják a Szentírást, és nem számolnak annak emberi, földi vetületével.

Valóban, a Biblia sokrétű, évszázadokon keresztül írt, különleges könyv. Nem könnyű kiigazodni benne. Az évezredes tapasztalat mégis az, hogy Isten csodálatosan szól a leírt szövegeken keresztül azokhoz - gyermekhez, tanulatlan vagy tudós emberhez egyaránt -, akik azt a Lelket kapják, amely valamikor ihlette a szerzőket.

Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.” (Jer 31, 33b-34) 

A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre..” (Jn 14,26)

 

Szeverényi János

 

Imádkozzunk! Drága Urunk! Köszönjük a Bibliát, hozzánk küldött leveledet. Bocsásd meg, hogy sokszor nem érdekelt minket üzeneted, semmibe vettük életet mentő szavadat. Dicsőítünk és magasztalunk Téged Jézusért, Megváltónkért. Köszönjük a keresztről szóló üzenetet és örömhírt. Szabadíts meg kérünk a bűntől, haláltól, ördög hatalmától. Add nekünk Szentlelkedet, azt a Lelket, aki ihlette a bibliai könyvek íróit is, hogy értsük a nekünk szóló üzenetet. Ámen

 

***********************************************************

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 16
Tegnapi: 30
Heti: 209
Havi: 718
Össz.: 140 270

Látogatottság növelés
Oldal: Szeverényi János igehirdetései 2. rész
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2017 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »