Garai András NET Misszió

"Hirdessétek az evangéliumot!" Nemzetközi Evangéliumi Tanúságtétel a világhálón

Hangfelvétel alapján utólag leírt igehirdetés

1. rész:

LABOSSA PÉTER MIHÁLY IGEHIRDETÉSEI

a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség internetes honlapján

(már nem elérhető, letörölték róla ezt az anyagot)

 

*            *         *

Évkezdő igehirdetés-sorozat

2006. január 2 – 5.

Nyíregyházán; 1Pt alapján

 

 

Péter első levelének tanulmányozása

 

Tartalomjegyzék:

 

Hétfő:             1Pt 1,13–25                Szentek legyetek!

Kedd:             1Pt 2,1–12                  Növekedjetek!

Szerda:           1Pt 2,13–22                Engedelmeskedjetek!

Csütörtök:      1Pt 4,1–19                  Istenre figyeljetek! + Úrvacsora

 

A honlap oldalai magnetofon felvétel alapján készültek.

Lektorálta: L. P.   *   Összeállította: G. A.

 

Megjegyzés:  Az igehirdetések előtt, a vastag betűs „idézőjelek között lévő, szószerinti dőlt betűvel írt bibliai idézetek” az 1990-ben kiadott újfordítású, javított protestáns Bibliából származnak, a BIBLIATÉKA CD-rom felhasználásával.

                        Keresés ebben a fordításban az interneten:

 

http://www.parokia.hu/bible

 

  

LABOSSA PÉTER MIHÁLY * Évkezdő igehirdetés-sorozat * HÉTFŐ

1Pt 1,13–25

SZENTEK LEGYETEK!

„Ezért tehát elméteket felkészítve, legyetek józanok és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok. Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” Ha pedig mint Atyátokat hívjátok őt segítségül, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit cselekedete szerint, félelemmel töltsétek el jövevénységetek idejét, tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén. Ő ugyan a világ teremtése előtt kiválasztatott, de az idők végén jelent meg tiértetek, akik általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és dicsőséget adott neki, hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen. Tisztítsátok meg lelketeket az igazság iránti engedelmességgel képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által.  „Mert minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége, mint a mező virága: megszárad a fű, és virága elhull, de az Úr beszéde megmarad örökké”. Ez pedig az a beszéd, amelyet hirdettek nektek.”

 

            Testvéreim a Jézus Krisztusban! Ennek a sorozatnak a címe: a Péter levél tanulmányozása, és estéről estére a következő alcímeket adtam, a következő témákat jelöltem meg: Szentek legyetek! Ez a ma estének a felszólítása és címe, témája. A holnapi estének: Növekedjetek! A szerda estének: Engedelmeskedjetek! És az utolsó estének pedig: Istenre figyeljetek! Nagyon sok mindenről beszél a Péter levél, több hetet lehetne erről tartani, több sorozatot. Több csendesnapot is. Ezeket a témákat ragadtam meg, mert Isten ezeket helyezte az én szívemre.

Néhány szóval szeretnék szólni a Péter levélről, önmagáról. Erről az első levélről, hogy ki is a szerzője, mik is a körülményei ennek a levélnek. Péter apostol a szerzője, aki szemtanúja volt Jézus szenvedésének. Személyes ismerője, nem kell felsorolnom azokat a történeteket, amelyek Péterhez köthetőek és Jézushoz. Láttuk, és láttuk magunk előtt Péter történetét, miképpen lett a halászból emberhalász. Miképpen válik a konok halászból Isten küldötte, Jézus Krisztus szemtanúja és Isten apostola. A levél címzettjei a Kisázsiában, főleg pogány keresztyénekből alakult gyülekezetek. Azért fontos erről tudnunk, mert a pogánykeresztyéneknek, szinte azt lehetne mondani, egészen más úgymond a hitvilága, hiszen ők semmit nem hallva, semmit nem tudva az Isten dolgairól, találkoztak az evangéliummal, és így jutottak hitre. Nem kell, hogy megakadjunk ezeken a kijelentéseken, hogy pogánykeresztyének; mert mi is éppen ilyen pogány eredetű keresztyének vagyunk. A mi őseink sem hallottak Jézus Krisztusról, nem nőttek ebbe bele, hanem valamikor, amikor a keresztyénség nem volt ennyire elterjedve, találkoztak az evangéliummal a pogány eleink. Befogadták a szívükbe az Úr Jézust és megmaradtak, és így alakult ki a gyülekezeti élet, így terjedt az evangélium itt, a Kárpát-medencében is őseinken keresztül, szájról-szájra; a Biblia, az Isten írott igéjén keresztül is. Nem kell hát ettől félnünk; valahol, valaki találkozik az evangéliummal, találkozik az Isten igéjével, döntés elé állítódik, döntés elé kerül és dönt Jézus mellett, befogadja a szívébe és megváltozik az élete. És ezáltal, Isten gyermekévé válik. Ott, ezek a Kisázsiában élő pogány emberek találkoztak az evangéliummal; Péter apostol, Pál apostol igehirdetése, vagy név nélküli igehirdetők, bizonyságtevők bizonyságtételei alapján hitre jutottak. Isten eszközül használta őket.

A gyülekezet fogalma egészen más ebben a korban, mint ahogyan ma használjuk.  A gyülekezet ebben az időben még valóban a Krisztusban új életet nyert és megváltozott életű emberek közösségét jelentette. Azok csatlakoztak, akik valóban újjászülettek, mert nem értette meg őket a világ és szükségük volt egymásra. Szükségük volt arra, hogy egymás kezét megfogják, mert amit otthon mondtak, a pogány környezetben, azt nem értette senki. Hiszen aki nem találkozott még Jézussal, az nem értheti azt, amiről beszél az, aki Jézusé. Szükség volt, hogy közösségben legyenek. A Szentlélek munkája az, hogy közösségbe kerülhettek egymással mindazok, akik Jézusra találhattak. Ekkor még a gyülekezetnek az az értelme volt, hogy valóban a kihívottak, valóban az elhívottaknak a közössége. Azokat, akiket Jézus kihívott a bűn sötétségéből, akiknek valóban megváltozott az életük. Ezek a kisázsiai gyülekezetek, pontosan azért, mert megváltozott az életük, elkülönültek, úgymond a világtól, gondolkodásmódjukban és életükkel. Ez kiváltott a körülöttük élő pogányokból sok-sok mindent. Vádakkal és rágalmakkal illették őket, és azt lehet mondani, hogy szenvedtek az igazságért, azért, hogy megvallják a hitüket, hogy Jézushoz való életük, az nem véka alá van rejtve, hanem igenis a napi döntéseikben jelen van az Isten igéjének a világossága. Nem csalnak, nem lopnak, nem paráználkodnak, nem kötnek kompromisszumokat. Aztán volt ezeknek a gyülekezeteknek egy sajátos helyzete. Voltak, akik pontosan azért, mert világosságban éltek, úgy gondolták, hogy támadni kell a körülöttük élőket. Támadni kell azért, mert ők nincsenek világosságban. Aztán voltak a gyülekezet tagjai között, akik felébredtek; akik világosságban voltak, akik úgy gondolták, hogy kompromisszumot kell kötni a világgal. És visszakerültek, talán még mélyebb állapotba, mint előtte voltak. Péter apostol ezért úgy gondolta, Isten indíttatására, hogy levelet kell írni ezekhez a közösségekhez. Bátorítani kell őket, és fel kell őket szólítani; buzdítani kell őket arra, hogy az Isten útján járjanak! Hogy minden nyomorúságban, bármilyen szenvedés is éri őket, bármilyen zaklatás is, az üldöztetésekben is, az Isten által kijelölt úton élő reménységgel járjanak, megszentelt életet éljenek.

Hogy mi ad aktualitást ma ennek az igének, itt Nyíregyházán? Hiszen nemcsak Nyíregyházán, hanem mindenütt aktualitása van ennek az igének. Az Isten szerint való élet ma is éppen úgy elengedhetetlen, éppen úgy az üdvösségre vezető utat jelenti, mint régen. Minden körülmények között Isten útján maradni! A keresztyén élet; Jézus hatalma alatt folyó élet. Megszentelődés, olyan élet, ami folytonos változással jár. Folyamatos változás, ahogyan Keresztelő János megvallotta: „Neki növekednie kell, nekem pedig alábbszállanom!” S ez nem egy pillanatnak a műve, hanem egy folyamat, annak életében, akinek az életének Ura Jézus Krisztus. A gyülekezet, amelynek viszálya van a kívülállókkal, mert valóban Jézus volt az Ura az életüknek, éppen ezért támadni akartak. Azt gondolták, hogy az a jó stratégia, hogyha ők támadnak. Egyesek a világiakkal kompromisszumokat kötöttek, vagy éppen megalkudtak, és megtagadták Jézust, visszaestek eredeti helyzetükbe; elveszett állapotukba.  

Ma a gyülekezet gyűjtőfogalom, bizonyos emberek közössége, valahogy így lehetne ezt meghatározni; akik vallásos cselekedeteket hajtanak végre. Sajnos, nem esik egybe; és ezt már mondtam többször is, nem esik egybe a gyülekezeti tag és a Jézushoz való tartozás. Ó, bárcsak egybe esne ez, mindannyiunk életében! Minden alkalomra járó ember, bárcsak Jézushoz tartozó is lenne! Nincs harc egyes emberek életében, és nincs különbség a gyülekezeti tagok és a világban élő emberek élete között. És hogyha erre gondolunk, akkor gondoljunk csak arra, hogy nekünk milyen karácsonyi szokásaink vannak! Gondoljunk arra, hogy mi játssza egy-egy családi eseményen – pedig templomba járó emberek vagyunk, gyülekezetbe járó emberek vagyunk –, mi játssza egy-egy családi eseménynél a főszerepet? Az evés, ivás, az alkohol talán, a különböző dolgokról való beszélgetés; az Isten dicsőítése, az imádság, a zsoltár-olvasás, az Isten dolgairól való beszélgetés nélkül! Van-e különbség a gyülekezeti tag, aki istentiszteletre jár, és a szomszéd, akinek semmi köze semmihez; van-e különbség a mi életünk, és azok között, akik nem tudnak, akik nem is hallottak még Jézusról? Bárcsak lenne különbség, bárcsak látszódna az életünkön, hogy mindenki, aki jár; valóban, Jézust Urának tudná vallani! Valóban, a gyülekezet lehetne a kihívottak közössége, akiket Isten Lelke vezérel! Akik nemes harcot vívnak; ahogyan Pál apostol is összegzi az életét. Akiknek lótását-futását Isten adja, akiknek az életének, munkájának a célját valóban Isten adja. Akik a hitet a Mesterrel együtt tartják meg; nem önmagukban akarják megtartani.

S éppen ezért van annak a szónak óriási jelentősége, hogy belmisszió! Fontos a misszió, de missziót csak az tud végezni, az tud másokat Jézushoz vezetni; a pogány szomszédot, a hitetlen munkatársat, akinek magának is van meggyőződése! A belmisszió azt jelenti, fontos megtérésre hívnunk mindazokat, akik gyülekezeti tagok, de még az életük nem Jézus Krisztusé! Hívni megtérésre, hívni az Istennek való engedelmességre azokat, akik beleszülettek a vallásba, beleszülettek az Evangélikus Egyházba, de még nem születtek újjá, Isten Szentlelke által! A megszokások, a hagyományok, – "az így szoktuk", "mert így szoktuk mi meg", – irányítják az életüket ezeknek az embereknek, s nem az élő Jézus Krisztus! És ez döbbenetes különbség, Testvérek! "Így szoktam meg", vagy pedig Jézus irányítja az életemet. Az ő igéje mentén cselekszem, és élem az életemet. Ebből rengeteg feszültség támad, rengeteg kritika éri a lelkészeket, nemcsak engem, nemcsak Adámi Lászlót, hanem a többieket is, mindenkit! Így szoktuk meg, s vajon, amikor ezek a mondatok vannak, az Isten Lelke vezérel bennünket?!  Máskor, más helyzetek: az Isten Lelke vezérel-e bennünket?           

A felolvasott ige így kezdődik: Ezért tehát. Valamit feltételez mindig, amikor így kezdődik egy-egy bibliai mondat. Ahogy felolvastam az oltár előtt, az az első rész, amire válaszul, amire feltételezésként mondja, hogy ezért tehát. Ezért tehát, és itt a 3., 4. verset lehetne megemlíteni és felolvasni: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.” Hálát ad Istennek, hogy újjászülte a gyülekezetet, kihívta a sötétségből, a bűn sötétségéből, hogy örök életük és üdvösségük van!  Ezért tehát, mivel megvan az alapja annak, hogy megszentelt életet tudjanak élni, hogy tudjon fejlődni az életük, ezért mondja, hogy ezért tehát. És jön ebben a felsorolásban, hogy szentek legyetek! Ezért tehát, arra utal, hogy megtörtént az életükben a legfontosabb dolog; amit megtérésnek és újjászületésnek mondanak! Isten gyermeke hogyan lehet valaki? Isten családjába születni kell, ahogyan a családba beleszületünk, a földi családba. Sokszor elhangzik Jézussal kapcsolatban az, hogy elsőszülött. Hogyan is kell ezt érteni? Van még Jézusnak testvére? Ez abban az összefüggésben válik érthetővé számunkra, hogy ha Isten gyermekeinek közösségét Isten családjának mondjuk, és a gyülekezetet Isten családjának nevezzük, akkor valóban, Jézus révén, mint elsőszülött révén, Jézusnak testvéreiként, Isten gyermekei lehetünk; és így kell ezt értenünk! Mindenki, aki megtér, újjászületik, Isten gyermekévé válik Jézus Krisztus által! Mindenkinek személyes megtérésre van épp ezért szüksége, függetlenül attól, hogy hívő, vagy hitetlen családban nőtt, vagy nő fel éppen. A megtérés pedig azzal kezdődik, hogy felismerem az én elveszett voltomat. Felismerem bűnös voltomat, és felismerem azt, hogy távol élem; bármennyire is úgy látszik, hogy közel, de távol élem Istentől az életemet! Hangsúlyos ez, és a saját életem tapasztalatából tudom mindezt mondani. Amikor ott Béren, az evangélizáció közben, hiszem, Isten Szentlelkének munkája által, rádöbbentem arra, hogy az az elguruló drachma én vagyok, a maga piszkával és sarával együtt! Ez egy döbbenetes felismerés! Nem az én művem, hanem az Isten igéjének, világosságának, Szentlelkének, erejének a műve. De rádöbbentem arra, hogy elveszett vagyok, semmit nem ér az én életem! Ez vezet, ez visz a megtérésre. Igen, Isten az életemből hiányzik, és nincs értéke az életemnek, így, ahogyan vagyok! Ebben a helyzetben megértem, hogy Isten nagyon szeret, és elküldte értem Jézust, és hangzik az evangélium. Hangzik az, hogy Jézusért elfogad Isten, megbocsátja a bűneidet; és ez személyes döntés elé állít! Elfogadod-e a bűnbocsánatot? És aki ilyen helyzetben van, hiszem, ahogyan én is voltam, nem tehetek mást, mint utolsó szalmaszálként megragadom a kinyújtott kegyelmet; Jézus kezét! Be kell őt hívnom, nincs más lehetőségem ebben a helyzetben, amikor rádöbbenek elveszett voltomra! Az életembe és a szívembe az Úr Jézust! „Akik pedig befogadták, azoknak megadta azt a kiváltságot, hogy Isten gyermekeivé legyenek, mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vértől, nem test akaratából, sem férfi akaratából, hanem az Istentől születtek.” (Jn 1,12–13) 

S ha mindez megtörtént az életedben, Testvérem, akkor ennek jelei vannak! Nem mehet tovább az életed úgy, ahogyan eddig folyt! Mert nem élhetsz úgy, ahogyan eddig éltél! Életújulást jelent befogadni az Úr Jézust a szívedbe. A megtérés, újjászületést, életújulást jelent; hátraarcot, pálfordulást, ahogyan ezt szoktuk mondani. Istennek nagyon fontos volt, hiszem, az én életem is; és nagyon fontos a te életed is. Nagyon drága árat fizetett azért, hogy az életújulás a te életedben is végbemehessen, hogy megváltson, hogy megtaláljon, hogy megmentsen, megszabadítson; egyszülött Fiát, Jézus Krisztust adta. Ha valaki megveti mindezt az áldozatot, az Isten ítéletét vonja magára. Élet és halál kérdése, kérdezhetné valaki? Igen, élet és halál kérdése az, hogy Isten gyermeke vagy-e már? Mikor készültem, gondoltam, hogy megkérdezem, hogy tegye fel az a kezét, aki már Isten gyermeke. De nem teszem ezt, Testvérek, mert amikor két évvel ezelőtt tartottam az év eleji sorozatot, (meg lehet nyugodni), amikor két évvel ezelőtt tartottam az év eleji sorozatot, akkor döntésre hívtam a sorozat végén. Kivétel nélkül mindenki felállt. Ha ez igaz volt a részünkről, akkor ennyi embernek, mert ennyien voltunk akkor is, a hegyeket el kellett volna már hordani Nyíregyházáról! Hegyeket, halmokat, mindent. Mindent megmozgathatott volna az a száz ember, aki akkor kimondta azt, hogy Jézus mellett dönt. Nem akarok senkit képmutatásba, nem akarok senkit önámításba hajtani, de vajon Isten gyermeke vagy-e már? Élet és halál kérdése ez. Erre nem nekem van szükségem, erre neked van szükséged, hogy erre a kérdésre válaszolj. „Mert aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta!” S ezt nem én mondom, hanem Isten igéje tárja elénk, János evangéliumában, abban a rendkívül fontos fejezetben, a 3. fejezetben. Teljes szívemből hívom az Urat, és kérem az Urat, hogy aki itt még ma este nem az Úré, nem az ő gyermeke, ne menjen úgy haza, hogy nem adja át az életét! Minden igehirdetés ezt kellene, hogy munkálja, minden igehirdetésnek ez lenne a célja, hogy megtörténjen az átalakulás, a transzformáció. Átalakuljon az ember élete, változzon az, aminek változnia kell! Ne menj el Jézus nélkül a szívedben! Ne menj el úgy, hogy nem vagy Isten gyermeke! Ne maradjon rajtad az Isten haragja és Isten büntetése! Szeretnénk ebben segíteni, és hiszem, mindannyian, akik itt vagyunk lelkészek, az ő nevükben is mondom, hogy akinek van kérdése, és van bizalma felénk, és szeretne segítséget kérni ebben a kérdésben; hogyan lehetek Isten gyermeke? – forduljon hozzánk bizalommal. Nekem is segítségre volt szükségem. Kellett valaki, aki hirdeti számomra a bűnbocsánat ajándékát. Aki felragyogtatja a jól megtanult leckét, hogy igen, kegyelem van Jézus Krisztusnál! Szükség van erre, és éljünk ezzel a lehetőséggel!

S hogyha már valaki Isten gyermekévé lett, hívő életet él, úgymond, akkor nemcsak egy vallást, és egy dogmarendszert fogadott el igazságként, hanem a lényeg az, hogy lényegi változás történt az életében. A második Korinthusi levél ötödik fejezetének 17. versében olvashatjuk: „Ezért, ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régi elmúlt, és íme, új jött létre.” Mi jellemzi az új teremtést? A megváltozott, Jézusban új életet nyert ember életét? Ebben az igében benne van: józanság, engedelmesség, önuralom, istenfélelem, tisztaság, testvérszeretet. Talán értjük már, hogy miért nem a testvérszeretettel kezdem, hogy: Szeressük egymást, Testvérek! Mert olyantól, aki nem Isten gyermeke, ezt nem lehet elvárni! Ez olyan lenne, mint, amikor azt mondanánk a vaknak, hogy nézzen jó messzire! Sajnos, ezt látnunk kell! Nem lehet azt mondani egy olyan embernek, aki nem Isten gyermeke, hogy legyél szent! Tartsd meg a törvényt, és változz! – mert nem tudja, hogy miről van szó. Valahogy ez olyan dolog, mint amikor a parancsolatokkal kapcsolatban mindig a második kőtáblát forszírozzuk. Ha valakinek nem Isten áll az életében az első helyen, egyetlenegy parancsolatot nem fog tudni teljesíteni, úgymond, hogyha ilyen kényszer van, hogy teljesíteni kell a parancsolatot. Igen, látnunk kell azt, hogy aki Isten gyermeke, annak az életében változás van. S vajon, ezek a változások, amit itt az előbb felsoroltam, ezek a tulajdonságok, ezek automatikusan, az újjászületéssel együtt adódnak? Kapjuk őket? Történnek a hívőknek az életében? Vagy szükséges-e értük tennünk valamit?

Kétszer is szerepel ebben a felolvasott szakaszban az engedelmesség, ami arra mutat, hogy nekünk is tennünk kell azért, hogy szentek legyünk. Engedelmességről van szó! Testvérem, mennyit küzdesz azért, hogy változz? Hiszem, és nem vonom kétségbe azt, hogy mindannyian tisztában vagyunk rossz tulajdonságainkkal. És nem is kételkedek abban, hogy még avval is, hogy aki Isten gyermeke, tudja óemberi hajlamait és tudja az óemberi tulajdonságait. De vajon harcot vívsz-e, vívod-e azt a nemes harcot, amit Pál apostol erre is vonatkoztatott, hogy küzdesz-e ezek ellen? Küzdesz-e a kísértésben a bűnök ellen? Személyes életedben milyen változásokat látsz, vagy éppen milyen változásokat láthatnak rajtad a szeretteid, a társaid, a kollegáid, a gyermeked, a szüleid és mindazok, akik közel állnak hozzád? Nagyon fontos ezt látni és tudnunk mindezt. Nagyon gyakran vetődik fel úgy ez a kérdés az életünkben, hogy mit szabad és mit nem? Ez egy nagyon fontos kérdés, ugyanakkor a keresztyén életünknek, a Jézust követő életünknek a nagyon sikamlós területe, amin el lehet vágódni. Mert könnyen válhatunk a törvénykezésnek az eszközeivé, és könnyen ülhetünk törvényt, és gyárthatunk törvényt, a másik emberen. Ez a hívő életnek egy nagyon-nagy felelőssége, hogyha valaki törvénykezővé válik. Nagyon kell figyelnünk arra, hogy ne gyártsunk törvényeket! Megszabni azt, jönnek, kérdezik, hogy mit szabad és mit nem? Ilyen kérdések, csak néhány példa: Szabad-e a hívő embernek táncolni? Szabad-e alkoholt inni a hívő embernek? Meddig érhet egy hívő lánynak a szoknyája? Mekkora lehet a kivágás? Mit lehet tenni ezekben a helyzetekben, és ehhez hasonló helyzetekben? Mit szabad és mit nem? Isten gyermekeinek szól az igei utalás, amit szoktak sokszor mondani: „Mindent szabad, de nem minden használ!” Az Isten gyermekeire vonatkozik, amit az első Korinthusi levél 6. fejezetének 9. versétől olvashatunk:

„Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok, sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által. Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává. Az eledel a gyomorért van, a gyomor meg az eledelért, de Isten ezt is, amazt is meg fogja semmisíteni. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is fel fog támasztani. Vagy nem tudjátok, hogy a ti testetek a Krisztus tagja? Most tehát azok, akik a Krisztus tagjai, parázna nő tagjaivá legyenek? Szó sem lehet róla! Vagy nem tudjátok, hogy aki parázna nővel egyesül, egy testté lesz vele? Mert – amint az Írás mondja – „lesznek ketten egy testté.” Aki pedig az Úrral egyesül, egy Lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden más bűn, amit elkövet az ember, kívül van a testén, de aki paráználkodik, a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.”

Minden szabad, de nem minden használ annak, aki Isten gyermeke. Ez egy szabadságot jelent. És úgy gondolom, hogy nagyon sokszor beleesünk abba a hibába, hogy olyan tanácsot adunk, ami, nem tudjuk, hogy a másik életében, mi az, amit eredményez. Mert nem a Krisztushoz való szabadsága fogja vezérelni, hanem ehhez a megkötéshez, amit adunk neki. Ha hozzám jön valaki, valamilyen tanáccsal, mindig tusakodni kell, hogy az ember mit mondjon. Mit mondjak, jön kérdéssel, hogyan tegye, miként tegye? Talán egy mosópor a legjobb példa erre: Valaki azt mondja, hogy a Tomival érdemes mosni, vagy a Persillel; ez nem üdvösség kérdés Testvérek, ebből nem lehet törvényt gyártani. Amelyik használ, azzal mossak. Amelyről meg vagyok bizonyosodva, azzal mossak. Tehát, most a mosóport szándékosan mondtam. Egy kicsit távol álló téma, de nem lehet, úgymond egy kaptafára venni dolgokat. A lélek szabadsága csak azokra vonatkozik, akik Isten gyermekei! Nyílván, hogyha megégetem magam, és valami olyasmit tapasztalok; én is elmentem a megtérésem után olyan helyekre, ahova ezelőtt elmentem, mert úgy gondoltam, hogy szabad vagyok arra, hogy elmenjek. Meg is bántam, és tudom azt, hogy többet nem fogok oda elmenni. Azokba a baráti társaságokba, ahova korábban jártam. Elmegyek, de csak akkor, hogyha meg vannak a különböző feltételei ennek. Nem lehet törvényt szabni ezekben a dolgokban. Nem lehet ebben törvényt szabni, mit szabad és mit nem szabad. Legfeljebb tanácsolni lehet, legfeljebb el lehet mondanom, hogy én ebben az esetben, ha volt ilyen eset, mi az, amit tapasztaltam, hogyan döntöttem. Lehet tusakodni ezekért, mit szabad és mit nem szabad, azonban vannak nyilvánvaló dolgok, amiről lehet tudni, hogy az nem jó, és veszélyezteti az életünket. Ne a korábbi vágyaitokhoz igazodjatok, ne a korábbi vágyaimhoz igazodjak, amikor még tudatlan voltam; hanem engedelmeskedjem, és szent akarjak lenni egész magatartásomban. Ahogy ezt fejezi ki Péter apostol ebben az igében; tudom, hogy milyen voltam, ne ehhez akarjak igazodni.

Mit jelent szentnek lenni? Talán legyünk tökéletesek? Vagy a szent, az valami misztikus személy? Egyes emberek, meg van most a katolikus egyházban a pápa halála után az, hogy minek kell teljesülni, hogy valakit szentté avassanak. A katolikus egyház először boldoggá avat persze, mert meg van ennek a lépcsője, erről lenne szó? Erről lenne szó, hogy akit szentnek nevez egy egyházi közösség, az valóban szent?

Hogy a szent, az valami unalmasat jelent? Valaki olyasmit, aki lemondott az életről, savanyú, ápolatlan módon jár? Talán hátrahajtott frizurával és állandóan papol? Életuntságot jelent a szentség?

A szent, az nem jelent mást, mint az elhívott, a bűn sötétségéből kihívott, a kiválasztott és a hívő embernek a szinonimája, másképp való kifejezése ez. Jézusban, őérte történt mindez: a kihívás, a kiválasztás, a megmosatás, ahogyan az ige mondja, a megtisztítás. Mivel a kiválasztás Jézusra nézve történt, ezért a hívő tőle kapja a megváltást, tőle kapja a megszentelődést. „Megmosattatok, megszentelődtetek és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.” Érezzük azt, hogy mi a különbség, a döbbenetes különbség a katolikus teológia és a mi teológiánk között? Amikor azt mondja, hogy szentek legyetek, akkor emberi dolgokra gondol: elmegyek ide, elmegyek oda, ezt teszem, és azt teszem. Amikor arról van szó, hogy szentek legyetek, nincs másról szó, mint teret engedek Jézus Krisztusnak az életemben! És ez döbbenetes különbség: Jézust engedem hatni, működni az életemben! Engedem, hogy az ő igéje világítson, engedelmeskedem neki. Nem tudok másként tenni, mert fáj, ha másként teszek. A Jézussal való élet szentel meg egyedül! Jézus által tartozhatok és lehetek kapcsolatban Istennel. S ez nem a kultuszban, nem a hagyományban nyilvánul meg, hanem abban, hogy Isten Lelke vezérel. Szent tehát az az ember, akinek az élete teljesen Isten szolgálatára lett odaszánva. S amikor visszaemlékszem a megtérésemre, amikor behívtam Jézust az életembe, akkor ez történt. Odaszánom; Úr Jézus, cselekedj velem akaratod szerint! Ez az odaszánás, ez a szent életnek az indulása. Odaszánt életű, azt jelenti, hogy szent életű. S ez nem jelent tökéletességet minden téren, hiszen „ha azt mondjuk, nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen bennünk.” Azonban ez nem ad felmentést az alól, hogy ne törekedhessem a tiszta életre! Szent az, akinek a céljai Isten céljaival azonosulnak, aki mindenben az ő akaratát keresi, neki akar engedelmeskedni. Mennyire vágy ez benned, Testvérem; keresni Isten akaratát az életedben? Tisztán és szentül élni, s nem a világhoz igazodni! Folyik-e életedben a megszentelődés, növekszik-e benned Jézus, napról-napra?

A megszentelődés, a növekedés egy folyamat; s erről a folyamatról, a növekedésről holnap este szeretnék majd bővebben beszélni. Akiben gyarapodnak ezek az értékek, aki megszentelődik, az nem tehetetlen, az nem ül, és nem várja azt, hogy valami történjék, az nem tétlen és nem csak fogyasztója az igehirdetéseknek, hanem továbbadja azt. Továbbadja, mert nem tehet másképp. Hogyan mondja az ige: Perzselő tűzként van jelen benne és fáj neki, ha a mellette levő nem tud Jézusról, nem tud arról az erőről, arról a Szabadítóról, aki mindennek az Ura. Megéli mindazt, amit jelent Jézus a számára, tettekkel és szavakkal. Szentek legyetek, hangzik erre a ma estére az üzenet. Felismerni elveszett, bűnös voltodat, hiányzik az életedből Isten! Megérteni, hogy Isten szeret, és Jézust érted is küldte. Személyes döntést kell hoznod, behívni őt az életedbe, hogy a megszentelődés elkezdődhessen! S ha ez megtörténik, akkor kezdődik a változás az életedben, amelynek jelei vannak! Megváltozik a gondolkodásmód, a cselekedet, növekszik benned Jézus hatalma, és megszenteli az élő, feltámadott Úr Jézus Krisztus a te életedet. Istennek fontos vagy, Testvérem, ezért igéjében szól Jézus által. Élő hitet szeretne munkálni mindannyiunk szívében, életében. Életet akar adni.

Most pedig imádkozzunk! Imádkozzunk azokért, akikről talán tudjuk, hogy nem Jézuséi még itt, közöttünk. Imádkozzunk azokért, akik a szeretteink, és tudjuk, hogy nem Jézuséi. Imádkozzunk ébredésért ebben a gyülekezetben, imádkozzunk életújulásért saját életünkben, elevenedésért. Imádkozzunk a betegekért, elesettekért, árvákért. Imádkozzunk! Mi Atyánk…

 

 

               

                     

 

 

 

 

 

 

                        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 69
Tegnapi: 19
Heti: 88
Havi: 1 515
Össz.: 142 205

Látogatottság növelés
Oldal: Labossa Péter igehirdetés sorozata 1. rész
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2017 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »