2009.02.22.                   ÖTVENED VASÁRNAP     Olvasd a Szentírást!

Jaj nektek, képmutatók!                                                                                                

Mt 23,23-36

Ötvened hetében, hamvazószerdával kezdődik a (vasárnapok nélkül számított) 40 napos böjt, s nagyszombatig tart. Heti igénkben a passió nyitányaként, Jézus szólt tanítványaihoz: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak.” (Lk 18,31) Böjti csendességünket kezdjük el e fohásszal: Légy nekem „erős kősziklám, erős váram, segíts rajtam!” (Zsolt 31,3) Bizony, rászorulunk Isten kegyelmes segítségére, amikor Jézus feddő beszédét halljuk mai igeszakaszunkból. Ez nemcsak korának képmutató írástudói s farizeusai ellen irányult; mert kezdetben „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette” (1Móz 1,27). S most nekünk szól Jézus: milyen képet mutatunk? Istenképűségünk odalett, széttört a bűneset következtében; képmutatókká lettünk mindnyájan! Ez vétkes vakság, mert már tudatában sem vagyunk, mi az ember teremtésben rendelt feladata – felragyogtatni Isten képét egész életével, szavaival, tetteivel, gondolataival együtt! Jézus mit ítélt el jajkiáltásaiban, a farizeusok életében? Az a panasza, hogy előírásokban, külsőségekben gondolkoznak s közben a leglényegesebbet; Isten akaratát figyelmen kívül hagyják! Ám Isten nem annak alapján ítéli meg/el az embereket, hogy törvényét és a maguk csinálta szabályokat betartják-e, vagy sem; hanem hogy hisznek-e a megmentésükre elküldött egyszülött Fiában, s e hitből fakadó cselekedeteiket igazságosság, felebaráti szeretet s Isten iránti hűség jellemzi-e (l. 23. v.)? A képmutatás, először a szívben és a gondolkozásban kezdődik el. Minden emberi vallásosság és kegyesség, amit nem az Isten Szentlelke munkál; istentelen, embertelen s ezért kárhozatos! De a belső megtisztulás, egész életünket tenné tisztává. Isten, szíveinket belülről akarja megtisztítani s megigazítani, és meg akar menteni a gyehennával sújtó ítélettől (l. 33. v.)! Ne legyünk hát bolondok s vakok, ne utasítsuk el Fiát, akit utoljára elküldött sok próféta után. Ezek a jajkiáltások a keresztre induló Jézus utolsó figyelmeztetései; vége a farsangnak az életünkben, ideje eldobni álarcainkat! Képmutatás helyett; öltsük magunkra a teremtéskor kapott istenképűségünket! De ezt csak úgy nyerhetjük vissza, ha befogadjuk az Úr Jézust az életünkbe s hit által ő él bennünk s mi benne (l. Gal 2,20). Így hasonlóvá leszünk Fia képéhez (l. Róm 8,29), és képmutatás nélkül; az ÚR Isten dicsőségére élhetünk már itt, és vele örökké!

 

 

2009.03.01.                BÖJT 1. VASÁRNAPJA        Olvasd a Szentírást!

Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa!                               

1Jn 3,5-8

Böjt nyitányaként hangzik fel a szeretet apostolának üzenete az Úr Jézus küldetéséről. János e levelét újjászületett keresztyéneknek írja; az Atya gyermekeinek. Jézusról megállapítja; benne nincs bűn. Péter szerint; ő nem cselekedett bűnt, Pál írja; ő bűnt nem ismert. Tehát a bűntelen Jézus az egyetlen igaz égen és földön, aki le tudja győzni az ember ősellenségét. Őszerinte a Sátán (nagybetűvel írva, mert valóságos személy, noha ezt a kisbetűs írásmóddal is, ma sokan tagadni igyekeznek); „Embergyilkos volt kezdettől fogva, nincs benne igazság, és a hazugság atyja” (l. Jn 8,44)! Az első emberpárt ő csábította bűnre, azaz Isten elleni lázadásra: „olyanok lesztek, mint az Isten” (1Móz 3,5)! Jézust is így kísértette meg a Sátán, levetve álarcát; e világ fejedelme a világ minden országát és azok dicsőségét felajánlotta neki; „ha leborulva imádsz engem” (Mt 4,9)! Íme, az ördög foga-fehérje! Senki sem tudta őt legyőzni, csak a bűntelen Úr Jézus, aki Isten- és Emberfia, s egylényegű az Atyával! Kínos kereszthalála által ő megtörte a bűn, halál s ördög hatalmát! Így akik benne élnek s akikben ő élhet (l. Gal 2,20), azokon nincs hatalma a kísértőnek; mert vére által megtisztította őket minden bűntől. Ám látni, ismerni kell az Urat (6. v.), s Istentől újjá/felülről kell születni; aki nagy szeretetet tanúsított irántunk. S az ún. „arany-evangélium” (Jn 3,16) szerint az örök élet egyetlen feltételeként az Úr Krisztusban való személyes, élő hitet szabja. Mit tegyenek tehát, akik még nem az Isten gyermekei s a bűn mélységéből, a Sátán fogságából szabadulni szeretnének? A heti zsoltárvers felszólítása; Isten kegyelmes lehetőségét kínálja fel minden embernek: „Ha kiált hozzám, meghallgatom” (Zsolt 91,15)! Nem én tudom legyőzni magamban naponta, az ó emberemben lakozó bűnt, hanem az ige s a Szentlélek által bennem élő Isten Fia, aki új életet ajándékozott nekem; ezekről mondja János: „aki őbenne marad, az nem vétkezik, s aki az igazságot cselekszi, az igaz” (6–7. v.)! A bűn nem törvényszegés; több annál: törvénytelenség; hiszen a Tízparancsolat adása előtt, már az első emberpár eredendő bűne miatt; minden ember vétkezett Isten akarata ellen (lásd:1Móz 2,17)! De meghirdette az első evangéliumot az asszony utódjáról, ezt mondva a kígyónak: „Ő a fejedet tapossa” (1Móz 3,15)! Isten elküldte Fiát; ő a Sátán legyőzője és a világ Megváltója! Ha örökké akarsz élni ővele; ezt tedd: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz” (ApCsel 16,31)!

 

 

2009.03.08.              BÖJT 2. VASÁRNAPJA         Olvasd a Szentírást!

Ábrahám magvában áldatik meg a föld minden nemzetsége!                          

ApCsel 3,22-26

De ki is ő? A megígért Próféta, az ÚR Isten Szolgája, egyszülött Fia; az ÚR Jézus Krisztus! E heti igénk ezt hirdeti: „Isten abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk” (Róm 5,8)! Péter, a sánta meggyógyítása után; mai igénk előtt, bizonyságot tesz Jézusról: „a mi atyáink Istene megdicsőítette Fiát; feltámasztotta őt a halálból. Az ő nevébe vetett hitért erősítette meg az ő neve ezt az embert; s a tőle való hit adta vissza neki a teljes egészségét” (lásd ApCsel 3,13–16). Az ún. arany-evangélium hirdeti, immár kétezer éve: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16)! De hogyan is áld meg Isten? Péter világos válasza szerint az ÚR Szolgájában: „aki megáld titeket azzal, hogy mindenkit megtérít a maga gonoszságából” (26. v.)! Emlékezzünk Isten korábbi kijelentéseire! Ábrahámnak adott ígéretei nemcsak Izráelnek szólnak, de az ő magvában, azaz utódjában; Krisztusban, minden embernek felkínálja és biztosítja a megtérés lehetőségét őhozzá; s így Isten örökkévaló áldását nyeri el a kegyelmet nyert bűnös! Az ÚR ezt mondta Ábrahámnak, amikor elhívta őt: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (1Móz 12,3)! Mikor Isten próbára teszi Ábrahám hitét, és a fia feláldozását kéri tőle, megerősíti ezt az ígéretét: „és a te utódod által nyer áldást a föld valamennyi népe, mert hallgattál szavamra” (1Móz 22,18).  A pogányok apostola értelmezi ez ószövetségi kijelentéseket: „Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. – Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak” (Gal 3,7.8). Semmi kétségünk ne legyen; az ÚR Isten ezen ígéretei reánk is vonatkoznak. Az „írástudó” Pál így érvel: „Nem így mondja az Írás: »és az ő utódainak«, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: »és a te utódodnak«, aki a Krisztus. – Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal 3,16.29). Igaza van Luthernek; a Szentírás magyarázza a legjobban önmagát! Vegyük ezért mi komolyan Istennek e böjtben hozzánk szóló igéjét s Dáviddal együtt kérjük, Károli szavaival: „Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak” (Zsolt 25,6)! Péter kérdezi: elnyerted az Isten áldását; tied-e Krisztus és te az övé vagy-e már?

 

 

2009.03.15.                BÖJT 3. VASÁRNAPJA        Olvasd a Szentírást!

A Bárány Krisztus által hisztek Istenben!                                                            

1Pt 1,17-21

Kire nézünk? Nézzünk fel Jézusra, az Isten Bárányára; csak így lehetünk alkalmasak az Isten országára! Sőt, állandóan rá nézzünk; ne tekintsünk oldalra, sem hátra, csak így maradhatunk meg a keskeny úton; amely a mennybe visz, de sok rajta a zord tövis! Böjtben a töviskoronás királyra emeljük fel tekintetünket, aki a kereszten elvégezte megváltásunkat. Luther így vall a megváltásról a második hitágazat magyarázatában s vele vallja ezt az Isten minden gyermeke: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az én Uram, aki engem elveszett és megítélt embert megváltott, vagyis minden bűntől, a haláltól és az ördög hatalmából megszabadított és magáévá tett, nem arannyal, sem ezüsttel, hanem szent és drága vérével, ártatlan szenvedésével s halálával, hogy egészen az övé legyek; mert ő feltámadott a halálból, él és uralkodik örökké. Ez így igaz!” A páskabárány vére megvédte a zsidókat a tíz csapás idején a halál angyalától. De mi, Ézsaiással együtt, az ÚR félreismert Szolgájára gondolunk, mikor most Péter vallomásában, a hibátlan és szeplőtelen Bárányról olvasunk (a 19. versben). Jézus „bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért. Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik” (Ézs 53,5-7). Isten már az ember bűnbe esésekor megígérte a Megváltót, és az ő örök tanácsvégzése volt, hogy Jézus által váltsa meg a bűnbe esett világot. Pál így vall: „Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy benne lakjék, és hogy általa békéltessen meg önmagával mindent, a földön, a mennyben, úgy, hogy békességet szerzett a keresztfán kiontott vére által” (Kol 1,19-20). S miért támasztotta fel egyszülött Fiát? Péter így fogalmaz: „hogy hitetek Istenbe vetett reménység is legyen” (21. v.)! Az ún. arany-evangélium felhangzik böjt csendjében is (lásd Jn 3,16)! Az üdvösség egyedüli feltétele az Úr Jézus Krisztusba vetett személyes, élő hit! Péter, ezt a levelét megtért s hívő keresztyéneknek írta; kiknek Krisztusban már atyjukká lett Isten; s az ő félelmére tanít. Reformátorunk szerint: „Mindennél jobban kell Istent félnünk, szeretnünk s benne bíznunk” (Kis káté)! Érthetetlen ez a kegyelem; Isten már a világ teremtése előtt elrendelte Jézust, a megváltásunkra! „Kezdetben volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne élet volt” (Jn 1,1-4). Ő Isten; de benned él-e ő, és te Jézusban (lásd Gal 2,20)?

 

 

2009.03.22.                    BÖJT 4. VASÁRNAPJA   Olvasd a Szentírást!

Egy test vagyunk mindannyian!                                                                       

1Kor 10,15-17

Különleges e böjti vasárnap, mert örvendezésre hív az Ószövetség evangélistája: „Örüljetek Jeruzsálemmel! Vigadjatok vele mindnyájan, akik szeretitek!” (Ézs 66,10) Az Úr Jézus pedig keresztáldozatáról szól; hogyan lesz élő kenyérré számunkra búzamag teste: „Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz” (Jn 12,24). A gyülekezet Krisztus teste, a benne hívők annak tagjai; s közösségben vannak a fővel s egymással is, ők az egy Lélek által egy testté kereszteltettek- s itattak meg; az egy kenyérből részesednek. Mert az egyház feje élő kenyérré lett tagjai számára: „Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem marad s én őbenne; annak örök élete van” (Jn 6,35.48.54.56)! Ez alapján érthetjük meg Pál tanítását az úrvacsoráról; megkülönböztetve azt a bálványáldozattól, hiszen a bálványok imádását az egy, igaz, örökkévaló Isten kezdettől tiltotta választott népének; és a Tízparancsolatban, nekünk is: Én vagyok az ÚR, a te Istened! Ne legyen más Istened! De mit jelent számunkra az úrvacsora? Luther így felel Kis kátéjában: „Az oltáriszentség Jézus Krisztus Urunk valóságos teste és vére kenyérben és borban, melyet Krisztus maga azért rendelt, hogy azt mi keresztyének együk és igyuk: Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Tehát számunkra az úrvacsora (három kulcsszóban összefoglalva) egyszerre szentség (sacramentum), hálaadás (eucharisztia), közösség (kommunio); s ez kettős közösség, miként azt a kereszt két szára is jelképezi. Közösség Jézus Krisztussal, ő életét: testét és vérét áldozta értünk; és a gyülekezet tagjainak egymással való közössége is; akik az egy kenyérből részesedtek. Így válik egy testté a Krisztusban hívők közössége már e földön, és ennek nincs vége, mert az Istennel való teljes, örök közösségben folytatódik a Bárány menyegzőjén. De a Krisztus testének tagjai csak az örökkévalóságban élik majd meg azt a teljes egységet, ami e földön nem valósul meg a különböző keresztyén/keresztény egyházak, felekezetek között. Ám Pál, figyelmeztet: „Nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is!” (21. v.) Senki sem szolgálhat két úrnak! Ne feledd: „Krisztus testének tagja vagy már, / Tőled az Isten már többet vár, / Várja, hogy szolgáld, amíg lehet, / Ki tudja, meddig tart életed?”

 

 

2009.03.29.               BÖJT 5. VASÁRNAPJA         Olvasd a Szentírást!

Isten, Fia halála által megszabadítja az ördög rabjait!                                       

Zsid 2,10-15

A mai passió/fekete vasárnapon az igazi Főpap személyéről s szolgálatáról szól ez igeszakasz; nemcsak zsidókból, de minden pogányból lett keresztyénnek, aki csak vallja a Niceai hitvallás szavaival; Jézus Urunk „valóságos Isten, általa lett minden. Érettünk, emberekért emberré lett. Keresztre feszítették értünk”. Ez a levél, Jézus életét, halálát és feltámadását; egyetlen főpapi istentiszteletnek láttatja, amit ő embertestvéreiért végzett. Jézus, mind a szenvedésben, mind a megdicsőülésben közösséget vállal, és nem szégyell testvéreinek nevezni: „Hirdetem nevedet testvéreimnek, dicsérlek a gyülekezetben” (Zsolt 22,23)! „Én pedig és e gyermekek, akiket az ÚR adott nekem” (Ézs 8,18a). A levél azért idézi ez ószövetségi próféciákat, hogy felismerjük Isten örök tanácsvégzését. Főpapi imádságában, Urunk kéri: „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet” (Jn 17,24). Isten ugyanis, az őhozzá megtért s általa újjászült gyermekeit Krisztusnak adja, hogy ő megmentse és megszentelje őket; s így testvéreivé legyenek. Ezért lett Jézus emberré! És mint irgalmas s hű főpap, önmagát áldozta fel bűntelen áldozatként. Halála által az ördög legyőzött ellenség, mert halálos sebet kapott a kereszten; hisz ott Jézus az ősi kígyó fejére taposott; mint ezt Isten a bűneset után rögtön megígérte (lásd 1Móz 3,15). Így szabadította meg/ki az ördög rabjait, akiket az a halál fogságában tartott. Pál, mindezt így foglalja össze: Isten „szabadított meg minket, ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése, s kegyelme szerint, melyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, ő megtörte a halál erejét és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (2Tim 1,9–10). De miért is kellett Istennek az egyszülött Fiút tökéletessé tennie; szenvedések által? Jézus az Atya minden teremtésének forrása és célja, és nélküle semmi sem lett; sőt minden az ő dicsőségére készült! Jézus Krisztus: Isten; egylényegű az Atyával; bűntelen és tökéletes, de hogy a mi üdvözítőnk lehessen s örök váltságot szerezhessen nekünk; el kellett szenvednie mindazt a büntetést, amit bűneinkért mi érdemelnénk a bűnt gyűlölő, igazságosan ítélő Istentől. Helyettesítő halála által menekülhetünk meg csak az örök haláltól, s az ördög rabságából. Szabadult rab vagy-e már?!

Oldal: Garai András heti áhítatai, 2009. 02. 03. hó
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2024 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat