Luther tanítása ma is aktuális

A VILÁGI FELSŐSÉGRŐL

(részletek)

 

Ennek előtte írtam én egy könyvecskét a német nemességhez és előadtam, hogy mi az ő keresztyén hivatása és feladata; de, hogy ennek utána miképpen cselekedtek, eléggé szemünk előtt lebeg még. Ez okból most minden igyekezetemet annak megírására kell fordítanom, hogy mit kell engedniök és mit nem kell tenniök. (…)

            Azt kérded, hogy vajjon a keresztyén ember viselhet-e hivatalt s büntetheti-e a rosszakat, midőn Krisztus szavai oly egyszerűen s világosan hangzanak: “ne állj ellen a gonosznak”? A felelet: (…) Így egyeztethető össze szépen a kettő, hogy eleget tész úgy az Istenországának, mint a világi hatalomnak külsőleg és belsőleg s egyúttal rosszat s jogtalanságot szenvedsz s rosszat és jogtalanságot bűntetsz; viszont a rossznak nem állsz elllene s mégis ellentállsz. Mert egyfelől nézed magadat s a te javadat, másfelől felebarátodat s az ő dolgait. Magadat és ami a tied gondozod az evangéliom szerint és szenvedsz jogtalanságot, mint egy igaz keresztyén magadért; másra s dolgaira viselsz gondot a szeretet szerint s nem szenvedsz semmi jogtalanságot felebarátodért, a mit az evangéliom nem tilt, de sőt más helyütt megparancsol. (…)

            Mikép cselekedjék a fejedelem, hogyha nem annyira okos s kénytelen magát vezettetni jogászok s jogi könyvek által? Felelet: Ez okból mondottam, hogy a fejedelmi hivatás veszedelmes hivatás s hogyha nem elég okos, hogy a jogát megtartsa, és tanácsosait vezesse, ott Salamon mondása (Préd 10,16) szerint folynak a dolgok: “Jajj az országnak, amelyiknek gyermek fejedelme van”. (…) Ez okból nem tudok semmiféle törvényt előírni fejedelem részére, hanem csak szívét akarom kioktatni, hogy mily érzésű és járatos legyen minden jogaiban, tanácsokban, ítéletekben s tettekben. (…)

            Legelőször is figyelemmel kell lennie alattvalóira s szivét nékik szentelnie; azt pedig akkor teszi, ha egész tehetségét ráfordítja, hogy hasznos és szolgálatra kész legyen. És ne gondolkozzék ekkép: ország és népe enyém, úgy akarok cselekedni, mint nekem tetszik; hanem így: én az országé és népé vagyok, úgy kell cselekednem, mint ahogy nekik hasznos és jó, nem azt kell keresnem, miképp dölyfösködöm és uralkodom, hanem azt, hogy mikép őrizhetők s védhetők meg ők jó békével. (…) Így akarok cselekedni én is, nem keresem alattvalóimnál, ami nekem jó, hanem azt, ami nekik jó; s az én hivatásomban is így akarom őket szolgálni, őket őrizni, meghallgatni, megvédeni s csupán csak úgy kormányozni, hogy jó dolguk s hasznuk legyen belőle nekik s nem nekem. A fejedelem tehát szivével mutassa a maga hatalmát s felsőségét s vegye pártfogásába alattvalóit az ő inségökben s úgy cselekedjék, mintha a saját insége lenne. (…) Azt fogod erre mondani: Ki akarna ily körülmények között fejedelem lenni? Ily módon a fejedelmi állás a legnyomorúságosabb lenne a földön, mert csak sok fáradság, munka és fájdalom jár vele. (…)   

            Másodszor, vigyázzon a nagy betyárokra, az ő tanácsadóira s akkép viselkedjék velök szemben, hogy senkit sem vessen meg és senkiben sem bízzék annyira, hogy mindent rájok hagyna. (…) Ez okból a fejedelem a maga hivatalnokaiban úgy bízzék és úgy engedje őket cselekedni, hogy a féket ő tartsa a markában; ne bizakodjék el, ne aludjék, hanem nézzen utánok és járja be az országot lóháton és figyelje meg mindenütt, miképen kormányoznak és biráskodnak; akkor személyesen meg fog győződni arról, hogy egy emberben sem lehet teljesen bíznia. Mert nem szabad azt gondolnod, hogy más ember is oly nagyon törődik veled és a te országoddal, mint te magad. (...) Különösen azoktól óvakodjál leginkább, akik azt mondják neked: Kegyelmes Uram! Nem bízik bennem kegyelmességed oly sokat? Ki akarja kegyelmességedet szolgálni? stb. Az ilyen ember bizonyára nem tiszta lelkű és úr akar lenni az országban s tégedet lóvá akar tenni. (…)  Ez okból óvakodjál tőle és hogyha e miatt morog, mondd meg neki: Kedvesem! semmi jogtalanság, sem esik rajtad. (…) Mindazáltal még akkor sem akarnék benned nagyon bízni, hogyha angyal lennél, mert hiszen Luciferben sem lehetett bízni; mert egyedül Istenben kell bízni. (…)

            Harmadszor, legyen gondja arra, mikép bánjon el a gonosztevőkkel. Ebben különösen előrelátónak és bölcsnek kell lennie, hogy mások megrontása nélkül büntessen. (…) Ez okból nem szükséges követnie a tanácsosokat és vasgyúrókat, akik felbíztatják s ingerlik, hogy kezdjen háborút s azt mondják: kell-e nekünk ily szavakat s igazságtalanságot szenvednünk? (…) Röviden szólva, itt a közmondáshoz kell ragaszkodni: aki nem tud elnéző lenni, az nem tud kormányozni. Ez okból az legyen a szabálya, hogy ahol az igazságtalanságot nem büntetheti a nélkül, hogy egy nagyobb igazságtalanságot el ne kövessen, ott engedjen jogából, bármennyire méltányos lenne is érvényesítése, mert nem arra kell tekintenie, mi az ő kára, hanem arra, hogy mily igazságtalanság származik ebből másokra, a kiknek azt az ő büntetése miatt eltűrniök kell. (…) Ebben aztán nem a te hasznodat kell nézned, valamint azt sem, hogy mikép maradhatsz te úr, hanem a te alattvalóidnak javát, akiknek te védelemmel és segítséggel tartozol. (…)

            Végűl ráadásul még egyre kell itt felelnem azoknak, akik a restitutióról, azaz a jogtalanúl elszedett javak visszaadásáról vitatkoznak. Mert ez, mint közügyi ténykedés, világi karhatalmi eljárás, melyről sokat írtak és amely sok fájdalmas keserűséget fog okozni. Én azonban mindazt rövidre akarom fogni s az összes törvényeket s keserűségeket, melyeket okoztak egy rakáson következőképen lenyelni: Semmiféle más biztos törvényt nem lehet ebben találni, mint a szeretet törvényét. (…) Mert a természet azt tanítja, amit a szeretet cselekszik, hogy azt kell tennem, amit akarok, hogy az emberek velem cselekedjenek. Ez okból senkit sem szabad kifosztanom, bármennyire igaz jogom lenne reá, hogyha én magam nem akarok kifosztva lenni; hanem amiként én óhajtanám, hogy ily esetben más ember a maga jogában velem szemben engedékeny legyen, akként kell nekem is az én jogomból engednem. (…) Ez okból az írott törvényeket az értelem vezetése alatt kellene tartani: ahonnan inkább eredtek, mint a jogi forrásból s nem kellene a forrást patakjaihoz kötni s az észt a betű által fogva tartani.  

 

(1523. márczius havában. – D. Luther Márton művei, III. kötet; 364. 376–377. 400–406. 408–410. oldalak. Pozsony, 1906. – Fordította: Mayer Endre. – Sajtó alá rendezte: Dr. Masznyik Endre.)                                            

Válogatta: –i–s

 

                    

        

 

---

 

Oldal: Luther Márton írásaiból
Garai András NET Misszió - © 2008 - 2024 - garainyh.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével a weboldalkészítés gyors! Itt kezdődik a saját weboldalkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat